Az
egyszeri bócher elhatározta magát, hogy ráadja a fejét világi dolgokra s
mindenekelõtt verseket fog olvasni. Goethe egyik nagy versén kezdte. A vers két
elsõ sora kérdés, a két második sor felelet erre a kérdésre. El is felejtettük
már, hogy az ilyen figurát, hogy nevezi a poétika. Ilyenforma az:
Ki áll amott a
szirttetőn,
Hunyad magas falánál?
…………………………
Hunyadi ő, az ősz vitéz.
A
bócher megcsóválta a fejét:
-
Ejnye, de különös valami a vers! Kérdez… Felel… De hogyha tudja, miért kérdi?…
*
Dr.
Várady Zsigmond nem poéta. Verseket nem ír. De az egyszerû bócher az õ tegnapi
írására is megcsóválná a fejét.
-
Ez a dr. Várady Zsigmond okos ember. Érezte az idõk nehéz járását, látta a régi
dicsõség elmúlását. Jó idõ óta hirdeti is, hogy a nagyváradi szabadelvû párt,
ha még nem is halt meg, de halni akar. Hogyha tudja, miért kérdi?
*
Miután
e rituális ízû, de voltaképpen nagyon keserû viccel kezeikre játszottuk
magunkat a jó barátainknak, beszéljünk egymás között, õszintén, limonádé és epe
nélkül. Nagyon áhítja az örök világosság fényeskedését a nagyváradi szabadelvû
párt? Valóban nincs már kedve semmihez, csak a kimúláshoz?
Ha
így volna, nincs szavunk több. Aki meg akar halni, haljon meg. A lemondásnak
önkikülönítésnek nincs köze és joga az élethez. De mi úgy véljük s éppen a
Várady Zsigmondok révén, hogy a halált nem várják még tárt karok. Úgy véljük,
hogy az alvó életösztön fölkelve elég erõs volna még a halál lebírására. Nem
tudná-e vajon megemberelni magát a nagyváradi szabadelvû párt?
*
Nincs
okunk újból le nem írni, hogy éppenséggel nincs gusztusunk arra a savóra, ami a
mai szabadelvû párt szabadelvûsége.
No
de a Bihar megyei és nagyváradi szabadelvû párt lehetne más is. Ennek a pártnak
külön tradíciói vannak. Nagy tradíciói! Mi gátolja, hogy a régi maradjon? Ezen
a földön sohasem okkupált az a jezsuita frakció, melyet befogadtak a házba s
mely azóta folyton erõlködik a gazda kidobásán. Ha a nagyváradi szabadelvû
pártba mégis belopódzott volna a jezsuitizmus, dobja ki magából a párt. Végre
is kevés olyan méreg van, melyet ellenméreggel ne lehetne kioperálni? Ha
akarják… De vajon akarják-e?
*
Úgy
vesszük észre, hogy úgy jártunk, mint a bócher poétája és mint - Várady
Zsigmond. Tudjuk és kérdjük… Bizony akarni nem tud és nem akar a nagyváradi
szabadelvû párt. Persze, hogy egészen a fejére nõ a negyvennyolcas tábor. És
még ha ez a tábor negyvennyolcas volna.
De
nyugodtan nevezhetné magát tizenhármasnak, sõt ezerötszáztizenhetesnek - vagy
mikor is volt a tridenti zsinat. Hiszen Hermann Ottó is negyvennyolcas és Hegyi
Antal is az volt. Dõry Ferenc is az és Stokker József is az. A mai
szabadelvûpártnál tehetetlenebb párt csak egy van: a mai negyvennyolcas párt.
Hát, ha a szabadelvû párt úgy akarja, növekedjék e dicsõséges tábor.
*
A
züllés felül kezdõdött. A perspektívák világosak. A jóslás nem nehéz. Micsoda
paktumok születnek ebbõl. Amint Széll, Apponyi, Kossuth, Komjáthy, Rakovszky és
Zichy János, úgy értik meg talán legközelebb egymást Hlatky Endre, Hoványi
Géza, Szokoly Tamás, Halász Lajos, Pálffy Béla és Stokker József. Milyen szép
lesz ez. Majd talán Szokoly Tamás és Stokker József engedelmével lesz szabad a
fórumon maradni Rádl Ödönnek, Dési Gézának, Várady Zsigmondnak és a többinek…
*
Hogy
így lesz-e? Legalábbis ezt ígéri a helyzet. Az emberek sohse voltak talán olyan
gyávák, mint ma. Az egyszeri bócher a maga filozófiájával tisztán látott.
Furcsa valami a vers. De a magyar politika még furcsább!…
Nagyváradi Napló
1902. december 14.
(A. E.)
|