|
Állj
elõ, óh boldog halandó, ki vallod és érzed, hogy békességes a te lelked ma
reggelen és minden reggelen. Messiás lészen a neved, vagy elcipelnek az új
házba, melyrõl elmebeteg kórház elnevezéssel gyakorta írnak tarka híreket a
nagyváradi riporterek. Állj elõ, mondom. A Szent László tér barakkjában nem
kereslek, rendes kenyerûek között is hiában kutatnék utánad. Plátó jószágai
közül aligha való vagy. Azok izzadnak, törik magukat mind. Még a kutyák közül
is több vész meg mostanában, mint máskor. Kicsi agyvelejû emberek nyelvén:
komisz az élet. Ám Herbert Spencer, Ibsen, Tolsztoj, Mommsen s a többiek sem
mondják ezt sokkal másabban.
Marazmus;
ennyi bizonyos. De vajon marazmus senilis vagy praematurus a világ betegsége?
Vagy csak afféle hisztériás marazmus? Épek-e még az emberiség artériái, vagy
hiába is jön-e az új doktor? A megváltás legendáján kérõdzés ez újra. Igaz. De
akármilyen naiv, céltalan és ostoba ez az örök kérdés, gyomorba, zsebbe,
szívbe, idegekbe vág! A kutyafáját, hát mindig ilyen komisz lesz az élet? A
fiaink újra kezdik utánunk az élet seftjét reménykedéssel és szabad alkuval s
mind csõddel fogják végezni, mint mi és az apáink?… Ez a megváltás ügy - tessék
elhinni - csaknem fontosabb az olasz borvámklauzulánál, sõt az önálló
vámterületnél is. Bárhogyis lejárattak légyen a karácsonyi vezércikkírók… Errõl
még sok szó fog esni… És sok szó esik, sõt minden szó csak ezért esik ebben a
szerencsétlen kis országban, ebben a mienkben. Másutt mégiscsak lehet élni, ha
az élet nem is mulatságos. Itt vegetálni is bajos. Ezópus ismerte a ragadozó
állatokat, de olyan societas leoninát õ sem képzelt el, mint amilyen ez az
ország. És e mellett itt csaknem minden oroszlán sakál is egyúttal és szamár.
Tessék ebben a societasban élni.
Herczeg
Ferenc okos sváb módjára egyik regénye alakjával mondatja ki az igazságot.
Ebben az országban csak a mágnás, a pap és a szamár egzisztálhat. És aki az
ezek kedvében jár. És így van. Itt lenyakaztak jakobinusokat, megcsinálták
március idusát, forradalmat csináltak és kiegyezést. Itt szabadság van és
egyenlõség, kultúra és demokrácia. És itt mégiscsak néhány ember él és mi, sok
millióan, e néhány, vagy mondjuk pár százezer ember jóvoltáért élünk.
Az
erõsek és gyöngék küzdelme sehol sem olyan rettenetes, mint minálunk, mert ez a
küzdelem voltaképpen nem is küzdelem. A gyengék sokaságán kedvük szerint taposhatnak
az erõsek.
A
gyengeség oly határtalan itt, hogy elfojtott, megfullasztott minden
õszinteséget. Oh boldog Mommsen, ki legalább aludni vágyó szemeiddel látod a
jövendõt, mint látta Kepler. Mi azt sem látjuk. Mi marazmust látunk,
„tehetetlen nyomorúságot, melyben még azok sem lehetnek békével teltek, kiké az
ország, hatalom és a dicsõség”.
Néha
úgy gondoljuk, hogy volna egy medikamentumunk. Ha összefognának, szövetkeznének
a jobbak, a gondolkozók, az értelmesek. De mikor ezek talán még kevesebben
vannak, mint az oroszlánok szerepét játszó, sakálok módjára pusztító, uralkodó
szamarak.
Aki
még töpreng a dolgok felett, jeremiáskodhatik. Siralmait ma még szabad
elzengeni. Holnap ki tudja? A gondolatnak már alig van szabadsága itt. Igaz,
hogy kevés gondolat is terem. Néha az ember szinte megérti, hogy a tömegek
miért rohannak a reverendaszag után s miért kívánnak bigottságba temetkezni.
Societas
leonina… És akik ez ország társadalmából ezt a rettenetes szövetkezést
csinálták, azt hirdetik, hogy keresztyén erkölcsöket akarnak. Szegény, borongós
Reviczky Gyulával megkérdem: Mért született a messiás? Hogy a gazságok az õ
nevében öljék meg a világot…
A
barakkok körül járok. Nyomorultak serege les az ingyen melegre és az ingyen
száraz kenyérre. A templom mellett, egy fõpapi rezidencia, egy pénzpalota
elõtt. A nyomorgó ember olyan piszkos és olyan bamba. Elgondolom, mi lenne, ha
a gondolkozó emberek egytõl egyig ráadnák magukat a tömeg felbujtására? Talán
vérfürdõ. Talán semmi. Lehet, hogy e siralomvölgyben a létezés minden célja a
siralom…
És
mégis kérõdzünk a megváltás jámbor legendáján. Hátha! Fõképpen hátha e kis
országból lehetne még valamit csinálni: Hátha szét lehetne robbantani ezt a
societas leoninát. Hátha egy kis igazságot lehetne csinálni. Hátha hisztériás marazmus
a mi marazmusunk…
…És
itt csucsorodik [!] ki a mi naivságunk. Miért írtuk ide mindezt. Ha az élet
jogát milliók nem ismerik, mért zokogjunk mi. Be kár, be baj, ha az emberbe
beleszorul valami a názáreti lelkébõl!…
Nagyváradi Napló
1902. december 25.
Ady Endre
|