|
Leánder,
a hajdan vidám Leánder, ki immár fiskális, közéleti faktor és városatyajelölt,
visszaemlékezett a napokban a szép idõre, mikor õ még humorista volt s csak
Sipuluszra és Mark Twainre nem tudott derûsen gondolni. Megnézte a naptárját,
hát látta, hogy ma Leánder napja van. A hajdani Leánder nagyon elérzékenyedett.
Elhatározta, hogy ma újra humorista lesz. Elindult az utcán s minden ismerõsét
megállította:
-
Ma Leánder napja van. Barátságos névestét tartok a… vendéglõben. Nagyon
szerencsés volnék, ha ön is megjelenne.
Talán
már tetszik sejteni, hogy minden ismerõsének más vendéglõt mondott. Csak egy vendéglõrõl nem szólt senkinek.
Ebben a vendéglõben, egy külön szeparéban akkor este vagy heted magával
mulatott Leánder. A többi kilencven meghívott váltig átkozhatta. Leánderen az
átok nem fogott. Olyan vidám, olyan bolondosan, kedvesen jókedvû volt, mintha
még mindig nem volna más gondja, mint az olvasó közönség rossz gusztusa, mely
Sipuluszt és Mark Twaint elõbbre helyezi Leándernél…
Nagyváradi Napló
1902. március 1.
|