|
A
nagyváradi Vilmos huszárezrednek volt egy szimpatikus, derék tisztje. Errõl
hallottuk ezt az érdekes dolgot. A nyalka huszár egyszer leesett a lováról. A
fejére esett és sokáig sínylette a balesetet. Mikor újra egészséges lett,
ismerõsei csodálkozva látták, hogy a nyalka katona, a vidám ember, az elmés
társalgó, a nõbarát egész más ember lett. Komoly és magába vonult. Otthon
olvasott, tanult folyton. Késõbb bizalmasainak elárulta, hogy van egy pompás
találmánya, amellyel õ vagyont fog szerezni. A kollégák közben elidegenedtek
tõle. De még a jó emberei is úgy vélekedtek, hogy a derék katona beteg,
rögeszméje van. Magyarországon hiába is próbált a találmányával szerencsét.
Egyszer aztán levetette az egyenruhát s kiment külföldre. Németországban,
Angliában s mindenfelé megfordult. Bizony sok nyomorúsággal s küszködéssel ment
természetesen mindez. Ma a volt huszártiszt találmánya minden országban
szabadalmat nyert. Õ maga egyelõre kétszázezer koronát kapott. Letelepedett a
külföldön. Él urasan, csöndesen és „föltalál”… Talán el is felejtette már, hogy
milyen más életet élt õ, mikor Nagyváradon volt huszár… Az eset maga patológiai
szempontból is figyelemre méltó. Más magyarázata nem lehet, minthogy az esés
folytán az agyvelõben valami transzformáció történt… A Lombroso teóriáját
igazolja ez is s a természettudomány kétségtelen igazságát. Abnormális
koponyával az ember lehet világhírû poéta, nagy államférfi, dühöngõ õrült s
kegyetlen szörnyeteg. A zseni, a tehetség nem valami kivételes adomány.
Egyszerû és esetleges koponyaberendezkedés…
Nagyváradi Napló
1902. március 2.
|