145. HORÁNSZKY MINISZTER

Bizonyos, hogy Horánszky lesz a kereskedelmi miniszter. Ezt a hírt a párt legnagyobb része hidegen fogadta. Az agrárok azonban ujjongtak. Kedvükre való minisztert kaptak. Körül is hízelegték, már elõre settenkedtek körülötte. Hegedüs kevés számú megmaradt híve arról beszélt, hogy könnyû lesz Horánszkynak a sült gesztenyét kikaparnia. A vám- és kereskedelmi szerzõdéseket értették, melyek anyagának megszerzésén Hegedüs fáradt. Sic vos, non vobis… mondogatták. Maga a lemondó miniszter is megjelent a pártkörben. De nem igen idõzött a termekben. Negyedóra hosszat tanácskozott Csáky Albin gróffal, azután bevonult az olvasó­szobába. Nem igen háborgatták ott… Hegedüs Sándor lemondását a szerdai minisztertanács tárgyalja. Erre Hegedüs is megkapta még a meghívót. Valószínû, hogy akkorra már befejezett tény lesz Horánszky kinevezése. Hegedüs Sándor távozása kétségtelenül az agrárok és a néppárt gyõzelme Széll Kálmán fölött. Kíváncsiak vagyunk, hogy ebbõl a ferdeségbõl hogy lesz újabb fénysugár a Széll Kálmán fejét környezõ dics-körben?

Ki búsul ki örül ebben a válságban? Ki búsul azon, hogy Hegedüs távozik? Ki örül annak, hogy Horánszky jön? Az igazság érdekében regisztráljuk, hogy Hegedüs távozásának hírére ebben az országban ugyan kevés ember hajtotta búsulásra a fejét. Három esztendei minisztersége alatt mindég várták, hogy valamit tegyen. De három esztendei minisztersége alatt nem tett semmit. Legalább olyant nem, ami az ország ügyét, de különösen a kereskedelem ügyét hathatósan elõmozdította volna. A tárca keretében a folyó ügyeket elintézte valahogy, bürokratikus módon, de kezdeményezõ erõ lelemény, alkotó képesség nem volt benne. Pedig a nehéz idõkben, amelyek a magyar kereskedelemre bekövetkeztek, erõs kézre és nagy leleményre volt szükség.

De csak ne a jezsuita Horánszky jött volna a helyére!

Nagyváradi Napló 1902. március 5.