|
„A
szegény Samu”, így emlegetik a színháznál Szarvasi Sándort, a jóravaló, derék
színész embert. Annyi szent, hogy fátumos ember a derék Szarvasi mester. A sors
keze állandóan a vállán van. Ha nagy sikere van a színpadon, bebeszélik neki,
hogy a partnere kapta a tapsokat. Mikor õ elõleget akar kérni, mindig az elõtt
utazik el valamivel az igazgató. Ha Krasznay reggel nyolc óráig mulat, a
próbáról Szarvasi késik le. Ha valamelyik kollégája egy kis nõcskénél sikert
arat, a járásbíróság elõtt neki kell megjelenni s a békés kiegyezést ajánlani.
Más lakót a lakásadója szokta végrehajtani, Szarvasinak lefoglalták a holmiját
a lakásadó adósságaiért. Ilyen képzelhetetlenül peches ember a derék Szarvasi
mester. De a tegnapi este balvégzete a jeles mûvésznek valóságos orgiákat ült.
Rablók támadtak éjnek idején reá. Betörtek a lakására, meg akarták fojtani.
Kétségbeesett küzdelemmel tudta lefegyverezni a két tagból álló rablóbandát.
Reggel az egész színtársulat elõtt mesélte el rémes éjjeli kalandját Szarvasi.
Különösen a színtársulat nõtagjai rémüldöztek az éji események elbeszélése
alatt. A hallgatóság legkomolyabb tagja, Bérczi, a komikus, azt mondja a
történet végén:
-
Borzasztó dolog! Látod Samu milyen jó, hogy nem háltál otthon az éjszaka?
No
hát nem peches ember Szarvasi. Éjnek idején rablók törnek reá. Õ viaskodik,
mint Thészeusz. Szerencsére megmenekül. Másnap pedig még a komikus sem akarja
elhinni az egész éjszakai dolgot.
Nagyváradi Napló
1902. március 6.
|