A
magyar képviselõházban tegnap rettenetes botrányok játszódtak le. A botrányokat
a Kossuth-párt rendezte. Miért? Oh ne tessék gondolni, hogy valami nagyszerû
országos érdekek követelték a skandalumokat, amikre néha bizony nagy szükség
van. A hazát nem adta el senki, még Vázsonyi Vilmos sem. A szerencsétlen,
elhagyott nép milliói ellen sem tervelt senki semmit. Az alkotmánynak még a kis
fülét sem piszkálta meg senki. Mi történt hát? Mi vadította meg a nemes
függetlenségi tábort? Oh némulj el nagy természet: egy puszi-cimborától
elvették a mandátumot. Gabányi Miklós, akinek egy beszéddel sikerült eddig még
nem sejtett mély nívóra süllyesztem a magyar parlament vitáit, tegnap óta nem
nagyságos úr. Bebizonyult róla, hogy a diósadi mandátumot, érdemes elõdjétõl,
Sámuel Lázártól, olyan eszközökkel vette el, amilyenekkel még a magyar
választásokon is nagy merészség küzdeni. Ergo, Gabányi urat kitiltották a
házból, hova Gabányi úr nagyon sokadmagával olyan érdemetlenül került be.
Hát
ezért csinált a Kossuth-párt olyan õrületes kavarodást, amilyennek még a
Bánffy-buktatás napjai között is alig találják párját.
Nagy
tanulsága van a tegnapi skandalumnak. Kár, hogy ezek a tanulságok a meghamisításoknak
s hazugságoknak mai korszakában nem fognak leérni ahhoz a néphez, amelyre a Kossuth-párt
támaszkodik, de - hisszük - nem sokáig fog támaszkodni.
Kérdünk
mindenkit: vajon e párt szívére vett-e valamikor közérdekû dolgot, mint tegnap,
egy puszi-cimbora kázusát, aki mellesleg egy hígfejû, korlátolt atyafi, valami
hecc-plébánosnak a kreatúrája? Ugye, hogy közérdekû dolgoknál csaknem aludni
szokott a Kossuth-párt, mely az utolsó választás óta különben annyi klerikális
elemet fogadott magába, hogy ma már veszedelmesebb a hajdani való, hírhedt
Ugron-pártnál. Hát a Kossuth-párt nem érzi a gyomai ütést? Nem érzi, hogy a
Várkonyi 1045 szavazata azt jelenti, hogy a függetlenségi párt közjogi
szóvirágait megunta már az elhanyagolt s egyre nyomorultabb nép?
Elkeseredéssel,
majdnem undorral eltelve számolunk be a képviselõházban tegnap lefolyt csúnya
skandalumokról:
A
képviselõház mai ülésén - mint tudósítónk telefonon jelenti - óriási vihar
volt. A költségvetés tárgyalása folyt. Pichler Gyõzõ befejezte beszédét a
fõváros helyzetérõl. Széll Kálmán emelkedett szólásra. Néhány percig beszélt
csak.
Hírhozó a teremben
Széll
beszéde elején Endrey Gyula toppant be a Házba. Párthívei felé rohant s
hangosan kiáltotta:
-
Megsemmisítették a diósadi mandátumot!
Szinte
hihetetlen kavarodás történt. Az egész Kossuth-párt felzúgott.
-
Lehetetlen!
-
Ajasság!
-
Lássuk az ítéletet!
-
Törvénytelenség!
A
legkeményebb kiáltások sivalkodtak.
A
fiatal negyvennyolcas, stréberkedõ honatyák, Papp Zoltán, Lengyel Zoltán és
társaik a jobboldal felé ordítoztak.
Széll nem tud
beszélni
Széll
Kálmán miniszterelnök megpróbálta beszédjét folytatni. Nem lehetett. Tallián
Béla elnök hiába csöngetett, beszélt. Végül lejött a képviselõk közé.
Összetette a kezeit, úgy kérte a zajongókat. Nem volt semmi látszatja. Széll
maga is odament a képviselõk közé. Azok kiabáltak, mint a sakálok.
A
hatalmas, robusztus termetû Kubik Béla magából kikelve ököllel csinált magának
utat a miniszterelnök felé. Akik emlékeztek a nagy obstrukció azon jelenetére,
mikor Kubik Bánffyt inzultálni akarta, vagy legalábbis úgy látszott, hogy ezt
akarja, most elébe vetették magukat s visszatartották.
Barabás Béla hírt
hoz
Ekkor
új hírnök jött. Nagyvárad követe, Barabás Béla dr., aki tagja a képviselõház
ötödik bíráló bizottságának, mely a Gabányi mandátumát tárgyalta. Barabást a
negyvennyolcasok körülfogják. Õ aztán így ad információt:
-
Münnich Aurél semmisítette meg a mandátumot.
Erre
tört aztán ki még csak a vihar. Kiáltások zúgtak:
-
Persze Münnich és Sámuel egy páholyban vannak!
-
Szívességet tett a szabadkõmíves testvérnek.
Münnich megjelen
Ebben
a percben lépett be a házba Münnich Aurél. Mintha nem is látná és venné észre a
forrongást, átmegy a jobb oldalra. Ott sokan gyûlnek köré. Õ egészen nyugodtan
referál a történtekrõl.
-
Ki vele!
-
Menjen a páholyba!
-
Ez a jog, törvény és igazság? - Münnich és Kubinyi mondjanak le!
Széll
és Tallián egyenként kérlelik az izgatott negyvennyolcas honatyákat. A
tárgyalást folytatni azonban nem lehet.
-
Nem tárgyalunk addig, míg elégtételt nem kapunk - harsogják a derék szélbali
honatyák.
Az ülést bezárják
Széll
és Tallián mikor látták, hogy lecsendesíteni a vihart nem lehet, tanácskozni
kezdtek. Közben megérkezett Apponyi Albert gr. is. A tanácskozás eredménye az
lett, hogy az elnök az ülést bezárta.
-
Holnap sem tárgyalunk - zúgta az ellenzék. A képviselõk leírhatatlan izgatottságban
oszoltak szét.
A megsemmisített
mandátum
A
diósadi mandátumra tudvalevõleg két jelölt volt. A régi képviselõ Sámuel Lázár
s egy a kerületben sohase látszott úr, Gabányi Miklós, kit egy Szentkirályi
nevû plébános szerzett a kerületbe. Gabányi kortesei olyan terrorizmust
fejtettek ki, hogy Sámuel visszalépett. Mint egyhangú választás ellen beadott
petíció a diósadi petíció a bíráló bizottság elé került. A bizottság Issekutz
Gyõzõt bízta meg a helyszíni vizsgálattal. A vizsgálat igazolta a petíció állításait.
A panaszosok tanúinak állításaiból kiderült, hogy a függetlenségi Gabányi
Miklós párthívei terrorizáltak. Több tanú kijelentette, hogy Sámuel Lázárra
akart szavazni, de a nagy izgatás folytán otthon maradt. Különösen a jámbor
természetû oláh nép tartózkodott a szavazástól. A tanúk túlnyomó része a nagy
terrorizmusnak tulajdonítja Gabányi gyõzelmét s hangoztatja Sámuel Lázár nagy
népszerûségét. Sámuel-párti szavazókra rálõttek stb., stb. A bizottság ezek
alapján tegnapi tárgyalásán szótöbbséggel kimondta, hogy igazolásnak helyet nem
ad. A mandátumot megsemmisíti s új választás kitûzését kéri a képviselõháztól.
A megsemmisítés ellen szavaztak Barabás, Abaffy és Issekutz. A megsemmisítés
mellett Kubinyi, Mayer és Münnich elnök. Az elnök szavazata kettõt számít s így
a megsemmisítõ határozat gyõzött.
A Kossuth-párt
akciója
A
Kossuth-párt mindjárt az ülés után s késõbb újra értekezletet tartott. A párt
erõs akciót indít. E célra Kossuth Ferencet, Barabás Bélát s Bartha Ödönt
küldték ki.
Fölrendelték táviratilag az összes vidéken
levõ párttagokat. Kimondták, hogy ha a képviselõház elfogadja a bíráló
bizottság jelentését, a párt obstruálni fog. De remélik, hogy a jelentést nem
veszik tudomásul…
*
Ez
történt a magyar képviselõházban tegnap. Isten óvja ez ország népét, nehogy az
õ képviselõitõl várja sorsa jobbrafordulását. A képviselõ urak nagy többségénél
a mandátum a fõ. Ebben pártkülönbség
nélkül megegyeznek. A mandátumért, egymás mandátumáért vért ontanak a tisztelt képviselõk. Az ország dolgai nem számítanak.
Jól van ez különben így. Tán hamarább észre tér a polgárság!…
Nagyváradi Napló
1902. március 8.
|