|
Szarvasi
Sándorról, a derék Soma mesterrõl, ahogy barátai nevezik, immár másodszor szól
a krónika. A színügyi bizottság szombati értekezletén sok dicsérõ szó esett
Somáról, de valaki megjegyezte:
-
Csak grófokat ne játsszék.
Hát
ez egészen ártatlan megjegyzés, de egy ifjú ember kázust csinált belõle.
Kibõvítette azt az ártatlan megjegyzést avval, hogy Somának „nincs egy grófi
szerephez kellõ intelligenciája”. Amiben semmiképpen sincs igazság. Hiszen
vannak gazdag grófok, kopott grófok, öreg grófok, ifjú grófok, korhely grófok,
munkás grófok, de intelligens grófok vannak legkevesebb számmal.
Ám
Soma tragikusan vette a kis ügyet. Fölszaladt a színházhoz. Bement az
öltözõjébe. Mikor tudniillik értesült az ifjú ember vélekedésérõl. Fölvette a
legelegánsabb frakkját. Soma kiöltözött nagyon-nagyon. A walesi herceg
eleganciája kismiska, amilyen elegánsan kiöltözött Soma mester. Behívja az
ügyelõt.
-
Mondja kérem, hát nem vagyok én intelligens ember?
-
Nagyon intelligens úri ember Szarvasi úr - válaszolt az ügyelõ rosszul rejtett
irigységgel.
Mert
hát nagyon elegáns volt ám Soma mester. Behívta sorba az egész technikai
személyzetet. Mind konstatálták, hogy Szarvasinál nincs elegánsabb, tehát
intelligensebb színész. Utolsónak a személyzetnek egy derék tagja maradt, aki
szegény holt süket, de ez nem jutott eszébe az elkeseredett Somának. Tõle is
megkérdezte:
-
Mondja, lelkem, hát nem vagyok én intelligens ember?
A
derék kérdezett, aki Szarvasinak diszkrétebb ügyeit intézni szokta, persze nem
értette a kérdést, hanem a legutolsó megbízásra gondolt:
-
Én, kérem, elvittem a levelet - válaszolta -, de nem lehet avval a lánnyal
beszélni. Azt mondta, hogy õ volt a legkorrektebb nagyváradi szobaleány,
mielõtt Szarvasi úr el nem csavarta a fejét. És ha Szarvasi úr csak üres
levelet tud küldözgetni, hát ne játssza a grófot…
Nagyváradi Napló
1902. március 11.
|