- A színügyi
bizottság rendkívüli ülése -
A
Marseillaise és Szoyer Ilonka úgy kerülnek össze, hogy a nagyváradi színügyi
bizottság ma délután rendkívüli ülésre gyûlt össze, s e rendkívüli ülésnek elsõ
tárgya a Marseillaise, a másik pedig Szoyer Ilonka nagyváradi vendégszereplése
lesz.
Szóljunk
elõször a Marseillaise-rõl. Ismeretes az a tüntetés s mi is írtunk róla, amely
szerdán este a Szigligeti Színházban történt. A zenekar és az elõadók a francia
forradalomjelenet végén nem ismételték meg a hatalmas, vért forraló, forradalmi
dalt, a Marseillaise-t. E miatt jó negyedóráig lázongott a színházi közönség.
A
dolog történetét úgy mondjuk el, ahogy mi értesültünk.
A
tüntetésre az elsõ okot a színházi ügyelõ túlbuzgósága adta. Madách darabjában
rengeteg a díszítõk s a szereplõk dolga. Az elõadás igen hosszú. Az ügyelõ nem
akarta, hogy még hosszabbra nyúljék. Ilyenformán, mikor a függöny legördült,
kiadta a jelszót a díszítõknek. Pár perc alatt, mialatt a nézõtér tombolt, a
színpad már meztelen üres volt s az új díszleteket akarták már beállítani.
Somogyi
Károly igazgató ekkor értesült a dologról, de már hiába szaladt a színpadra s
adta ki a parancsot, hogy teljesítsék a közönség óhajtását, a színészek már
átöltöztek s a színpad összevissza volt.
Azonban
a mi értesülésünk szerint még más oka is volt az induló megismétlése
elmaradásának. A felügyeletet a zenekar fölött teljesítõ fõhadnagy az „Ember
tragédiája” elsõ elõadása után, mikor az indulót többször megismételtette a
közönség, azt az utasítást adta a zenekar vezetõjének s a zenekarnak, hogy
elég, ha egyszer játsszák el az indulót. Az ügyeletes katonatisztnek
természetesen nem lehetett erre semmi utasítása s csak privát elhatározása
folytán járhatott el, mert az lehetetlenség is volna, hogy a térparancsnokság
egyszer megengedje a Marseillaise eljátszását, de már a megismétlést nem. Az
ügyeletes tiszt ez intézkedése után is, mikor látta a közönség akaratának
tomboló megnyilatkozását, utasította volna a zenekart a megismétlésre, de a
színpad leszerelése után s a színészek átöltözése miatt nem lehetett már a
közönség óhajtásának eleget tenni.
Ezek
a Marseillaise-re vonatkozó értesüléseink.
Hoványi
Géza dr. a színügyi bizottság elnöke tegnap Várady Zsigmond dr., Gyémánt Jenõ
dr. s Kurländer. Ede dr. színügyi bizottsági tagok aláírásával kérelmet kapott,
hogy hívja össze a bizottságot rendkívüli tanácskozásra a színház[i] tüntetés s
Szoyer Ilonkának bérletszünetben tervezett vendégszereplése dolgában.
Nem
értjük, mi szükség van erre a rendkívüli ülésre. Az ügy historikuma az, amit
föltárunk. Elmérgesíteni az ügyet nem áll érdekében a bizottságnak. Mindenki
ismeri azt a kényszerûséget, mely a nagyobb vidéki színtársulatokat a katona
zenekarokra utalja.
Mindenki
tudja, hogy a katonák ilyen ügyekben rövidesen szoktak elbánni s egyszerûen
elvonják a színháztól a zenekart. Ez szomorú, de ez a helyzet, bár igaz, hogy
Nagyváradon még legkevesebb mértékben éreztették a katonák a helyzet e
kényszerû voltát. Az erõszakos szakítás nagyon válságos lehet a színházra,
különösen aki tudja, hogy milyen nehéz dolog egy megfelelõ, külön zenekar
beállítása. Ezeket meg kell ám fontolni.
Ami
Szoyer Ilonka ügyét illeti, hát itt nem tagadja meg a színügyi bizottság azt a
kedélyességet, mely a színügyi bizottságoknak karakterisztikonja. Szoyer
Ilonkát magas föllépti díjak fejében nyerte meg vendégszereplésre Somogyi
Károly. Mindezek dacára csupa méltányosságból két este lép föl csak
bérletszünetben Szoyer Ilonka s a másik két estén bérletfolyamban, holott a
fõbérletciklus lejárt s a fõ- és pótbérlõkkel szemben is csupán az a kötelesség
köti Somogyit, hogy a kikötött számú elõadásokat a bérlõk megkapják.
Mit
akar hát a színügyi bizottság, mikor ehhez a dologhoz szólni joga nincs.
Valóban ezt csak az a kéjes láz magyarázza meg, mely eltölt minden színügyi
bizottsági tagot, ha eszébe jut, hogy micsoda fölséges, szép és nagy hatalom
részese õ. - És bár elismerjük, hogy az egyre fásulóbb és szürkébb - vidéken a
színügyi biztosságok a kedélyességnek, egészségnek és kedves naivságnak
oázisai, mégis a köteles pietás mellett is meg kell jegyeznünk, hogy
fontoskodásaik néha nagyon túlhaladják az ártatlan kedélyesség határait.
Nagyváradi Napló
1902. április 18.
|