|
Egész
halom levelet kaptunk tegnap, amelyek tele vannak szemrehányásokkal, hogy a
nagyváradi sajtó nem teljesíti kötelességét, mert bizonyos dolgokat nem ír meg,
bizonyos esetekrõl nem vesz tudomást. Tisztelettel bejelentjük, hogy ezen
szemrehányások egyáltalában nem indítanak meg bennünket és a jövõben sem fogunk
írni olyan esetekrõl, amelye[ke]t a sajtó beleszólása nélkül is bõségesen
letárgyal a pletyka és a mások tisztességén rágódó nagy Galeottó. Emberek
között, egy vidéki város társadalmában megeshetnek olyan kínos afférek, amelyek
pillanatnyi kellemetlenséget okoznak egyébként köztiszteletben álló, derék
munkás embereknek. Nem lehet a sajtó hivatása az, hogy e különben is privát
ügyet képezõ kellemetlenségek lenyomtatásával még jobban meghurcolja tisztes
polgárok nevét és még nagyobb tápanyagot szolgáltasson a szenzációra éhes
pletykának. Mi így fogjuk fel a vidéki sajtó hivatását és ezért nem
teljesíthetjük a tegnap névtelenül hozzánk érkezett levelekben kifejezett
óhajtásokat. Aki pedig a névtelen levélírók közül nincs e válaszunkkal
megelégedve, az járasson becses házához egy jól megszerkesztett kofát - és nem
lapot.
Nagyváradi Napló
1902. április 30.
|