|
Élvezetes zeneestélyt szerzett a debreceni
zeneértő közönségnek Suppénak ez a zenei szépségekben bővelkedő
elavulhatatlan vígoperája, melynek szövegét Sue egyik, rémregény volta dacára
is érdekes műve után írták. Az előadás méltó volt a kitűnő
operához, melynek egzotikus helyzetei elfeledtették az opera zenei részének
idő folytán közhellyé vált részleteit. A szereplők közül Mezeyt kell
elsősorban megemlítenünk, kit az előadás sikeréből oroszlánrész
illet. Éneke, játéka egyaránt kiváló volt, s rászolgált a bőségesen nyert
tapsokra. Serfőzy Zseni bebizonyította, hogy operában is sikerrel állja
meg a helyét. Szépen énekelt, játékán pedig szorgalom látszott. Kállay
Lujzáról, mint mindig, úgy most is elismeréssel kell emlékeznünk. Karacs jó
volt a Mezeyvel énekelt duettben, egyébként valami bágyadtság látszott játékán
és énekén is. A többi szereplők is jól állották meg helyöket. A karok
tűrhetően énekeltek, a zenekar jobb volt a szokottnál. Az operát
Vincze karmester dirigálta hévvel, értelemmel. A színlap különben
háromfelvonásúnak jelezte az operát, ami az előadás vége felé a közönséget
érthető zavarba hozta. Egyéb, nagyobb diszharmónia nem sértette az
előadás által keltett elismerést.
Debreczeni Reggeli
Ujság 1898. december 8.
Dybandi
|