173. A SZOCIÁLDEMOKRATÁK SÉRELME

Magyarországon - tudva vagyon - a hatóságok úgy szoktak elbánni a szociáldemokratákkal, mint közveszélyes rendzavaró csavargókkal. A nagyváradi szociáldemokrata pártszervezet most egy sérelmet panaszol fel, amely szintén ezt bizonyítja. A nagyváradi szociál­demokrat[ák] szervezni akarják párthíveiket Bihar vármegyében is, amihez természe­te­sen joguk van. Fõként a mezõtelegdi és biharpüspöki-i szociáldemokrata érzelmû munkások sürgetik nagyváradi elvtársaikat, hogy tartsanak Mezõtelegden és Biharpüspökiben szervez­kedõ népgyûlést. A népgyûléseket azonban nem lehet megtartani. Lõkös János és társai mezõtelegdi, Fábián Lajos és társai b-püspöki-i lakosok bejelentették a központi járási fõszolgabírónak, hogy népgyûlést akarnak tartani, határozatra, végzésre azonban hiába várnak. A mezõtelegdiek pláne háromszor is jelentettek be már népgyûlést s a bejelentésre nem kaptak semmi választ. A csendõrség kivonul minden egyes esetben, hogy esetleg szétzavarják a gyülekezõket, de egyéb semmi sem történik. Hát ez legalábbis különös dolog. Tessék a fõszolgabírónak megtiltani vagy tudomásul venni a népgyûlést, de ne tessék negligálni munkás polgárokat, mert ez lehetetlen és tarthatatlan olyan országban, mely állítólag alkotmányos ország. Vagy csakugyan olyan naiv a közigazgatási bölcsesség még ma is Magyarországon, hogy azt hiszik, csendõrökkel lehet elnyomni a jogokra törekvést? Bizony mondjuk, hogy rossz dolgot mívelnek azok, akik csak az elkeseredést tudják növelni a proletárokban.

Nagyváradi Napló 1902. május 13.