|
- Az abnormális
időjárás -
Abban
a szédületesen nagy világban, melyben ez a már kis parányi Föld bolygónk
bolyongva libeg, szörnyû forrongások, titkos nagy harcok folyhatnak most.
Valósággal bibliai nyelven lehetne írni a természet dolgairól. A hegyek megindulnak.
A tûz városokat emészt meg. Az ég tüze zúz, pusztít. A nyár síró õszre
változik. Megnyílnak az egek csatornái, medreikbõl kilépnek a folyók és sírván
átkozódnak a népek ezrei.
És
egyszerre ugy-e divatos lett az idõrõl beszélni? Bizony arról beszélünk mind.
Tegnap például legalább tízszer volt Nagyváradon ragyogó szép májusi idõ s
tízszer borult el az ég, tört ki vihar s hullott a zápor.
De
történnek csodásabb dolgok is. Egy földbirtokos a lefolyt napokban egy nagyobb
vadásztársasággal a borgói havasokban Panulec nevû hegyen vadászott. E hó 9-én
esti 10 órakor a vadászsátor elõtt üldögélt az úri társaság és gyönyörködve
nézte a derült csillagos eget. Az újhold épp lemenõben volt, amikor valaki
észrevette, hogy ruháját vízcseppek borítják. Az egész társaság kivonult egy
tisztásra és bámulva vették észre, hogy a tiszta kék égbõl egy csendes, de
nagyon sûrû esõ hull alá. Felhõ sehol sem mutatkozott, mégis vagy 20 percig
tartott a zápor. Mikor a hold eltûnt, mintha ez okozta volna a csodát, az esõ
is megállott és csak a nedves föld mutatta, hogy itt valami rendkívüli dolog
történt.
És
hasonló rendkívüli dolgokkal lep meg bennünket nap mint nap a mi beteg
atmoszféránk.
Zápor,
vihar, jég, özönvíz, árvíz híre jön mindenfelõl. Sõt néhol rettenetes ködök is
ülnek le a földre.
És
még nem is lehet javulást várni az idõjárásban.
Egész
Európában hûvös, esõs és mindenben rendkívüli az idõjárás. Még Nizzában [is] 11
fok a legnagyobb meleg. És minden prognózis az, hogy „lényegesebb változás nem
várható”.
Nagyváradi Napló
1902. május 23.
|