|
- Vörös talár és
Fernande -
A
májusi hirtelen nyár két elsõ nehéz levegõjû estéjén kellett történetesen
nagyváradi vendégszerepléseit megkezdenie P. Márkus Emília asszonynak. Hogy
pedig szinte zsúfolásig megtelítettük mégis a színházat mind a két estén, ez
legtöbbet beszél a mi nagy rajongásunkról, mellyel vagyunk a legzseniálisabb
magyar drámai mûvésznõhöz. Bizonyos dolog, hogy a mai és holnapi estén még 40
Celzius mellett is zsúfolt lesz a ház. Márkus asszony zsenije a két jövõ estén
értékesebb kereteket kap, mint kapott tegnap és tegnapelõtt.
Pénteken
ugyanis Brieux agyoncsépelt s hiúságánál csak tendenciózusságával bántóbb Vörös
talár[á]ban lépett föl elsõ ízben a vendégmûvésznõ.
A
drámaias parasztasszony szerepében, mely éppen nem parádés színész szerep,
sokat, igen sokat nyújtott Márkus asszony, de nagy erejének teljességére nem ad
teret ez a szerep. Ragyogó egyénisége, hangjának páratlanul dús skálája, ereje,
tüze a nagy asszonynak természetesen hódított azért. Tapsolták és ünnepelték.
Tegnap
pedig a Nemzeti Színházban csak a minap fölfrissített Fernande Clotilde
szerepében láttuk P. Márkus asszonyt. Sardou tudvalevõleg fölmelegített
Dumas-témát rázogat e darabjában kiváló mesteremberre valló kézzel és
apparátussal, de alapjában naiv nekünk már ez a téma, kivált ha Dumas mester
szikrázó lelke sincs sehol.
Amit
Clotilde szerepére ad Márkus Emilia, az páratlan fejedelmi pazarlás. Csodálatos
zsenijének pompázása ez az alak. Teljes egyénisége, szinte sokszorosodva ragyog
benne. A lelkünk fájt, hogy ennyi izzó, ragyogó igazságot pazarolt el a nagy
asszony olyan nagy hazugságra, mint a Fernande s mikor láttuk, hogy a színész
zseni legnagyobb teremtõ ereje sem korrigálhatja meg az írót s nem hozhatja
lelkünkig a maga lelkét.
Ám
elválasztva Fernande mivoltától páratlanul dicsõséges a Márkus asszony
Clotilde-je s érte érdemes volt a Nemzeti Színháznak Fernande-ot újra
átdolgoztatni, ami nálunk egy kicsi bajt okozott, lévén itt Fernande régi
átdolgozásában betanulva. Tegnap még lelkesebben ünnepelték aztán a mûvésznõt,
aki alig gyõzte a hódolást megköszönni. Fényes toaletteket mutatott különben a
szépséges vendég, ki mellett E. Kovács Mariska érzelmes és gyöngéd Fernande-je
s P. Szép Olga víg és kedves Georgette-je érdemelnek elsõ sorban dicséretet.
Somogyiné, Tóth Elek, Szarvasi és Kovács buzgolkódtak még az elõadás sikerén.
Nagyváradi Napló
1902. május 31.
|