Ez
a miss Izidora Duncan a reklám eleven csodája. Balekebb országot, balekebb
népet nem talált a kontinensen, mint Magyarország - idejött hát egyenesen Kaliforniából.
Megengedjük, hogy új, meglepõ és izgató az általa felfedezett és ellejtett
klasszikus tánc, - de az már aztán határtalan vakmerõség, amit ez a fõvárosi
reklám szárnyain nagyranõtt táncosnõ követel az õ produkciójáért. Amikor olyan
neves nagy mûvészek, mint Márkus Emília, Jászai Mari, Vasquez Molina grófnõ,
Újházi Ede, Burrián Károly és a többiek 100-200 forintért járnak le
vendégszerepelni a vidéki színházba - akkor ez a táncoló dáma elég vakmerõ volt
500 forintot kérni egy estére Somogyi Károlytól. Erre az ajánlatra méltóbban
nem válaszolhatott Somogyi Károly, mint hogy azt írta, hogy õ nem
cirkuszigazgató és így a kisasszony vendégszereplésére egyáltalában nem
reflektál.
Most
azután, hogy mégis illõ módon kipumpolhassa Nagyváradot a mezitlábos miss -
megbízásából egy Grósz Vilmos nevû úr megkereste Nagyvárad város tanácsát, hogy
a színtársulat eltávozása után engedélyezze a táncosnõ fellépését három estén
át. Nem kér egyebet a kis hamis a tanácstól, csak a következõket: adják oda
Duncan kisasszonynak ingyen a Szigligeti Színházat teljes világítással s
ezenfelül engedjék meg a 100 százalékos helyárfelemelést, és mindezt azért,
mivel õ nagyságát miss Izidora Duncannak hívják, aki mezitláb táncol.
Reméljük,
hogy e szemérmetlen követelést válasz nélkül dobja a városi tanács a
papírkosárba és vigyázz arra, hogy ez a mezitlábos csoda ki ne pumpolhassa a
nagyváradi balekeket.
Nagyváradi Napló
1902. június 4.
|