|
Az
ördög hordaná el a klasszicizmust, mégiscsak vissza-vissza kell térnünk hozzá.
Íme a farkas és bárány meséje újra megismétlõdött. Erõs különben a gyanúnk,
hogy pszeudum ennek a mesének a római származása. Valamelyik reformáció
korabeli tudós ember csempészhette be ezt a mesét a többi közé. Olyan, aki
ismerte már a jezsuiták hadakozási módját. Az történt, hogy az antiszemita
farkas itt Nagyváradon újra nekiment a szemita báránynak, hogy miért kötekedik.
A tornakör futball versenye adott erre alkalmat, honnan csöndesen kitudtak
minden zilált vallásfelekezetû embert. Hisz nincs belõle semmi baj. Budapesten
ugyan kilencven percentje a labdarúgóknak nem Krisztus híve, ám Nagyváradon
másként is lehet ez. De felülkerekedni, gúnyolódni, rekriminálni mégis nagy
merészség. Hát a karusszelen sem voltak kazárok? Ugyan, ugyan. Nem is tudnának
a kékvérûek semmit sem csinálni a Lipótváros pénze nélkül. Megváltották azok
bizony a jegyeiket a legelsõ helyre. De mi történt? Új elsõ helyeket csináltak,
nehogy a fajmagyarok mulatságát az elsõ helyrõl nem tiszta fajmagyarok nézzék.
De azért ott voltak. Itt, a tornakör versenyén sem érzékenykedésbõl maradtak
el, hanem, mert rosszul késztették, rendezték az egész versenyt. Hiszen ha fenn
tudtak tartani színházat s mi egymást - nem bojkottálják a tornaversenyt sem.
És nem is olyan érzékenyek, mint bizonyos körök elhitetni akarják. A nagy
érzékenység kevés büszkeségnek s önérzetnek a jele. Írja pedig mindezt egy
keresztyén vagy keresztény. Ahogy tetszik…
Nagyváradi Napló
1902. június 6.
|