|
Saint
Pierre után hát Mucsának is el kellett pusztulni. Mucsa pusztulásáról a
következõ kis hírlapi közlemény számol be:
Tekintetes
Légrády (Pollák) Károly és
Buday Barna uraknak
Budapest
Mint
rokonlelkekhez fordulok hozzátok, drága cimboráim, s üdvözöllek titeket azon
alkalomból, hogy a sajtó tisztességének rovására élõsködõ szélhámos
gazfickókkal immár nyíltan valljátok a frigyet. Ó ez igazán hozzátok méltó
eljárás. Minket pedig fölemel az a tudat, hogy immár törekvéseinknek bátor
szószólói akadnak a magyar közvéleményben. Lapjaitok hasábjaira megnyugvással
számítunk ezentúl is, valahányszor az általatok oly nemes hévvel védelmezett
mûködésünket ismét megzavarná akár a sajtó, akár a rendõrség. Fogadjátok hálás
kézszorításomat.
Affendákisz P.,
fővárosi betörő
Ez
a nehány sor egy igen elõkelõ budapesti napilapban jelent meg. De nem ez a
jelentés az egyetlen, mely Mucsa pusztulásáról szól. Sõt ez már csak
folytatólagos jelentés. Az elõkelõ budapesti lapok nagyon régen közölnek már a
fentihez hasonló közleményeket Mucsa pusztulásáról. Mucsát elérte a végzet.
Elnyelte Budapest. Éppen úgy, mint elnyelte negyven év óta az ország minden
zsírját.
Hogy
pedig a fenti közleményt megmagyarázzuk, hát csak ennyit. Az elõkelõ budapesti
lapok a legkíméletlenebb módon konkurrálnak egymással s immár nem is válogatják
az eszközöket, ebben a hajszában. Az a lap, amely a fenti kis pajzán cikkecskét
közzétette, voltaképpen csak visszalõtt egy másik lapra, mely egy gyanús
individiumnak [!] módot adott nyíltterében, hogy az illetõ lap képviselõ
fõszerkesztõjét bepiszkolja…
Csak
ennyit a legújabb közleményrõl. Egy idõ óta egyéb dolgunk se lehetne, ha az
elõkelõ budapesti lapok mucsaiaskodásait akarnánk tollra tûzni. Azaz pardon.
Mucsa meghalt s a mucsaiaskodás is. Helyébe Budapest került s a világvárosi
tónus…
Nagyváradi Napló
1902. június 15.
|