|
A
nagyváradi pénzügyigazgatóság mostanában gyakran és mindig botrányokkal
kapcsolatban beszéltet magáról. Humánus és népszerû persze nem volt soha ez a
hivatal, de mégis azóta szaporodtak föl a botrányai, mióta Pfuhl Ágoston a
helyettes igazgatója. Pfuhl úrról sokszor esett szó e lapban is. Õ vitette el a
szegényemberek bútorát, õ akarta mindig megnyúzni az adófizetõ polgárokat, õ
adott ki Bach-korszakba illõ parancsokat s réme alárendelt hivatalnokainak. A
múltkoriban olyan módon garázdálkodott már Pfuhl úr s oly durván bántalmazta a
pénzügyi tisztviselõket, hogy azok már nem tudtak tovább tûrni s följelentést
tettek Pfuhl úr ellen. Jött egy osztálytanácsos. Evvel sikerült Pfuhl úrnak
elsimíttatni az ügyet. A tisztviselõk kibékültek s visszavonták a panaszt.
Tegnap leirat jön a pénzügyminisztertõl. E leirat Kovalszky Kálmán pénzügyi
titkárt Trencsénbe, Ember Kálmán fogalmazót Pozsonyba, Szecsõ Vilmos fogalmazót
Szegedre, Nagy Ferenc állami végrehajtót Sopronba, Szilvássy Károly
nyilvántartót Miskolcra helyezi át - büntetésbõl.
Mi volt a bûnük? Mert reprodukálták följelentésükben azt a trágár mondást,
mellyel õket Pfuhl úr vérig sértette. És ez illetlenség. Pfuhl úr, aki ezt a
mondást fejükhöz vágta, marad. Õ
illedelmes. Csak a tisztviselõk, a rabszolgák illetlenek. Azt mondják, hogy még
több áthelyezés is lesz. A Pfuhlok kedvelt emberek odafönt, mintaképei a derék
pénzügyi tisztviselõknek. Hát üssön mi belénk a mennykõ, ha ilyennek
tisztességes országban megtörténni szabad volna.
Nagyváradi Napló
1902. június 20.
|