|
- Néppárti
antiszemitáskodás -
Az „Alkotmány” ír a bártfai drótról, mely
a mi viszonyaink között igen örvendetes tünete a becsületes vallási
türelmességnek. Bártfa város tanácsa ugyanis az ortodox bártfai zsidók kérésére
megengedte, hogy a szombati napra a szigorúan vallásos zsidóknak elõírt
elkerítõ drót a város egész területét övezze.
A rituálék abszurdumaival nem
szimpatiálunk [!], de ha már az úrnapi sok ágú és sok színû ceremóniákban még a
hivatalos állam bevonását is néznünk kell s néznünk még egy csomó utcára
hozását a vallási ceremóniáknak liberális gondolkozásunk könnyen kibékül a
bártfai jámbor drótszállal. Ám a bártfai drótnak más haszna is van. A néppárt
lapja végre egész nyíltan hangoztatja a bártfai drót ötleteibõl az „Üsd a
zsidót!” kegyes jelszót.” A többek között így ír az „Alkotmány”:
A mi igazságunk a következõ: Önvédelemhez
mindenkinek joga van a világon, sõt az önvédelemben az erõkifejtés is
büntetlen; vim vi repellere Salus regni suprema lex esto. Nincs oly áldozat,
mely elég nagy lenne, midõn a haza érdekérõl van szó. Ha tehát a történelmi
jogon álló magyarság magára nézve veszélyesnek ismeri fel egy kis, ide
bevándorolt, semmi jogcímmel nem bíró elemnek akár faji szokásait, akár
jellemét, akár bárminõ tulajdonságát - jogunk van a veszélyt akár önvédekezés által, akár a veszélyeztetõ jogainak
megszorításával elhárítani. - Ha beismerjük, hogy a zsidók nálunknál
ügyesebbek, szorgalmasabbak, élelmesebbek, sõt tételezzük fel: okosabbak, ebbõl
az következik, hogy 18 millió ember hajtsa fejét az õ igájukba.
Ez egészen világos, õszinte és érthetõ
beszéd. Tessék most már máglyákat is ajánlani s proponálni talán egyéb kegyes
és kipróbált eszközeit a szent inkvizíciónak.
Csak mégis kérünk valamit. Ne tessék a
szent hazát belevegyíteni a dologba. Tessék egészen õszintének lenni. A szent haza sokszor érezte már gyötrelemmel,
mit tudnak érte tenni az ultramontánok. Hát maradjon ki a szent haza a
játékból. Mert mi aztán igazán tudni fogunk a szent haza érdekében okosabb,
komolyabb, de harciasabb dolgot az „Alkotmány”-nál…
Nagyváradi Napló
1902. július 10.
|