192. BÁNTÓ EPILÓGOK

Nem kedvvel cselekedjük, de meg kell emlékeznünk azokról a bántó epilógokról, melyeket olyan szívesen engednénk el a Schlauch bíbornok halála fölött támadt osztatlan, országos gyász végérõl.

Az „E-s”-ben a következõket olvassuk:

Az egyházpolitikai törvények ellen. Furcsa eset, de megesett és pedig Nagyváradon. Az történt ugyanis, hogy Schlauch bíboros halálát a káptalan az állami anyakönyvi hivatalnak nem jelentette be - hanem bejelentette a temetésrendezõ. Micsoda ez? Nyilvánvaló tüntetés az egyházpolitikai törvények s egyúttal súlyos sértés a király által szentesített törvények ellen. A törvényeket egyformán kell respektálni mindenkinek. Úrnak és parasztnak, papnak és katonának egyaránt. És egyformán kell bûnhõdnie is mindenkinek, aki nem teljesíti a törvényt, vagy pláne tüntet ellene, mint ahogyan a nagyváradi püspöki aula „hecc”-rendezõ papjai ezúttal tették. Istenben boldogult Schlauch bíboros emlékét is bántó dolog ez, mert hiszen õ tudvalevõleg az egyházpolitikai törvényekkel szemben a tolerari posse álláspontjára helyez­kedett. A sérelmes esetre felhívjuk a kormány figyelmét s elvárjuk tõle, hogy megvizsgálja az ügyet, s a vétkezõket érdemük szerinti elbánásban részesíti. Ezt követeli a törvény s az igazság.

Csak annyit fûzhetünk e sorokhoz, hogy nem hisszük, hogy szándékos tüntetésrõl volna szó. Egyebekben várjuk illetékes helyrõl a választ.

Már a „Tiszántúl”-ban furcsább dolgot olvasunk.

A lap Plósz miniszter nagyváradi tartózkodásáról írva, a következõ kis kitérést teszi:

Érdekes hogy a királyi tábla elnöke, Ritoók Zsigmond mindezideig fölöslegesnek tartotta a gyászlobogó kitûzését s csak mikor a miniszter megjött, akkor jelent meg a gyászlobogó a táblán.

Hát bizony ez elég érdekes, mert a lobogót egyáltalában nem volt volna szabad kitûzni. Ha vajon kitûznék-e egy kálvinista pap vagy egy rabbi halála alkalmából? Félre nem érthetnek bennünket. Részt vettünk teljes gyásszal Schlauch bíbornok halála alkalmával a nagy és általános gyászban. De a dolgokat veszedelmesen összezavarni: nem engedhetjük. Az igazság­szolgáltatás palotáinak miközük sincs bármilyen érdemes papok elhunytához. Plósz miniszter magánemberként jött el a temetésre. A tábla bírái is részt vehetnek a gyászban külön-külön, de a felekezetesség veszedelmétõl legmentebb institúciónkat, a magyar igazságszolgáltatást, nem akarjuk látni ilyen szerepekben. Ennyit kötelességünk volt kijelenteni.

Nagyváradi Napló 1902. július 16.