195. A POSTA ÉS A GOTTERHALTE

- Távirat, melyet nem kézbesítettek -

A magyar királyi posta és távirda vezetõi megsokallták azt a sok dicséretet, amellyel jó szolgálataikért úgy a nagy közönség, mint a sajtó folytonosan elárasztja. Olyasmit cselekedett a budapesti igazgatóság, ami méltán megrovásra teszi érdemessé, mert a cselekedetével a hazafiatlan, sõt magyarellenes áramlat szolgálatába szegõdött. A budapesti távíróhivatal nem továbbított egy, minden magyar ember által csakis helyeselhetõ táviratot. A távíróhivatal fõnöke írta alá az erre vonatkozó végzést, tehát a megrovásból ki kell vennie neki is a részét, de a végzésben benne van, hogy felsõbb rendeletre, tehát nyilvánvaló, hogy a kormány a felelõsségre vonandó éspedig elsõsorban.

Az történt, hogy Nagyváradon tudvalevõen Halász Lajost megfosztották a tiszti rangjától, azért mert tartalékos tiszt létére nem vette le a kalapját a Gotterhalte hangjaira. Az Irányi Dániel asztaltársaság - amikor ennek hírét vette - a következõ táviratot adta fel a budapesti távíróhivatalban:

Halász Lajos szerkesztõ úrnak,
Nagyvárad

Hóhéraink himnuszával szemben tanúsított hazafias magatartásáért fogadja az Irányi Dániel asztaltársaság mai összejövetele alkalmából elvtársi üdvözletünket.

Seffer László, Solymosi Márton, Szücs István

Az Irányi asztaltársaság tagjai természetesen abban a hiedelemben voltak, hogy Halász Lajos megkapta a táviratot s bizonyára azt hitték, hogy legközelebbi összejövetelükön az elnök Halász szerkesztõ köszönõ táviratát fogja felolvasni. Nem úgy történt. Halász nem köszönhette meg a táviratot, mert meg sem kapta. Nem kapta meg, mert a budapesti fõfõposta nem továbbította, mint államellenes tartalmú táviratot.

Az asztaltársaság igazgatósága a budapesti fõposta- és távirdahivataltól a következõ átiratot kapta:

7149. sz. M. kir. Központi Posta és Távirdahivatal.

Az Irányi Dániel asztaltársaság Tekintetes Elnökségének

Budapest Királyi Pál utca 7. sz.

Értesítem az asztaltársaság Elnökségét, hogy a f. évi június hó 28-án Seffer, Solymosi és Szücs aláírással ellátott, Halász Lajos lapszerkesztõhöz Nagyváradra intézett 38202 távirat, miután annak tartalma a Távirdaüzleti szabályok 3. §-ába ütközik felsõbb rendeletre továbbítható nem volt.

Budapest, 1902. július 8.

A kir. központi posta távirda fõnöke h:

(olvashatatlan aláírás).

A „felsõbb rendeletre” való hivatkozás nyilvánvalóvá teszi, hogy a fõnök úr jónak látta felsõbb hellyel közölni a távirat szövegét s a felsõbb helyen - Széll Kálmán miniszterelnök úr nagyobb dicsõségére - államellenesnek kvalifikálták a tisztán hazafias táviratot. Az a bizonyos 3. § ugyanis az államellenes és erkölcstelen tartalmú táviratok továbbítását tiltja meg.

Valóban nem tudja az ember: az undor vagy a nevetés a helyesebb válasz erre a kormány­intézkedésre. Mi van abban a táviratban? Az, hogy a Gotterhalte a hóhéraink himnusza? Nos, ki vonhatja ezt kétségbe? Nem azoknak a himnusza-e az a gyûlöletes nóta, akik az aradi vértanúkat bitóra juttatták, akik a börtönöket magyar hazafiakkal rakták teli?

Széll Kálmán sokat ígért a kormányra jutásakor s jutása elõtt, de vajmi keveset tudott ígéreteibõl teljesíteni, valóra váltani. Legjobban azt hangoztatta, hogy a jog, törvény és igazság korszakát fogja megteremteni. Ugyan hol a jog és törvény, ahol az igazsággal így bánnak el. Mert felsõbb rendelettel el lehet ugyan fogni egy hazafias táviratot, de a históriát megmásítani nem lehet s a történelmi igazság mindig az marad, hogy a Gotterhalte nem a magyarok, hanem a magyarok hóhérainak a himnusza.

Nagyváradi Napló 1902. július 29.