- Távirat, melyet
nem kézbesítettek -
A
magyar királyi posta és távirda vezetõi megsokallták azt a sok dicséretet,
amellyel jó szolgálataikért úgy a nagy közönség, mint a sajtó folytonosan
elárasztja. Olyasmit cselekedett a budapesti igazgatóság, ami méltán megrovásra
teszi érdemessé, mert a cselekedetével a hazafiatlan, sõt magyarellenes áramlat
szolgálatába szegõdött. A budapesti távíróhivatal nem továbbított egy, minden
magyar ember által csakis helyeselhetõ táviratot. A távíróhivatal fõnöke írta
alá az erre vonatkozó végzést, tehát a megrovásból ki kell vennie neki is a
részét, de a végzésben benne van, hogy felsõbb
rendeletre, tehát nyilvánvaló, hogy a kormány a felelõsségre vonandó
éspedig elsõsorban.
Az
történt, hogy Nagyváradon tudvalevõen Halász Lajost megfosztották a tiszti
rangjától, azért mert tartalékos tiszt létére nem vette le a kalapját a Gotterhalte hangjaira. Az Irányi Dániel
asztaltársaság - amikor ennek hírét vette - a következõ táviratot adta fel a
budapesti távíróhivatalban:
Halász
Lajos szerkesztõ úrnak,
Nagyvárad
Hóhéraink
himnuszával szemben tanúsított hazafias magatartásáért fogadja az Irányi Dániel
asztaltársaság mai összejövetele alkalmából elvtársi üdvözletünket.
Seffer László,
Solymosi Márton, Szücs István
Az
Irányi asztaltársaság tagjai természetesen abban a hiedelemben voltak, hogy
Halász Lajos megkapta a táviratot s bizonyára azt hitték, hogy legközelebbi
összejövetelükön az elnök Halász szerkesztõ köszönõ táviratát fogja felolvasni.
Nem úgy történt. Halász nem köszönhette meg a táviratot, mert meg sem kapta.
Nem kapta meg, mert a budapesti fõfõposta nem továbbította, mint államellenes
tartalmú táviratot.
Az
asztaltársaság igazgatósága a budapesti fõposta- és távirdahivataltól a
következõ átiratot kapta:
7149.
sz. M. kir. Központi Posta és Távirdahivatal.
Az
Irányi Dániel asztaltársaság Tekintetes Elnökségének
Budapest
Királyi Pál utca 7. sz.
Értesítem
az asztaltársaság Elnökségét, hogy a f. évi június hó 28-án Seffer, Solymosi és
Szücs aláírással ellátott, Halász Lajos lapszerkesztõhöz Nagyváradra intézett
38202 távirat, miután annak tartalma a Távirdaüzleti szabályok 3. §-ába ütközik
felsõbb rendeletre továbbítható nem
volt.
Budapest,
1902. július 8.
A
kir. központi posta távirda fõnöke h:
(olvashatatlan
aláírás).
A
„felsõbb rendeletre” való hivatkozás nyilvánvalóvá teszi, hogy a fõnök úr jónak
látta felsõbb hellyel közölni a távirat szövegét s a felsõbb helyen - Széll
Kálmán miniszterelnök úr nagyobb dicsõségére - államellenesnek kvalifikálták a
tisztán hazafias táviratot. Az a bizonyos 3. § ugyanis az államellenes és
erkölcstelen tartalmú táviratok továbbítását tiltja meg.
Valóban
nem tudja az ember: az undor vagy a nevetés a helyesebb válasz erre a kormányintézkedésre.
Mi van abban a táviratban? Az, hogy a Gotterhalte a hóhéraink himnusza? Nos, ki
vonhatja ezt kétségbe? Nem azoknak a himnusza-e az a gyûlöletes nóta, akik az
aradi vértanúkat bitóra juttatták, akik a börtönöket magyar hazafiakkal rakták
teli?
Széll
Kálmán sokat ígért a kormányra jutásakor s jutása elõtt, de vajmi keveset
tudott ígéreteibõl teljesíteni, valóra váltani. Legjobban azt hangoztatta, hogy
a jog, törvény és igazság korszakát fogja megteremteni. Ugyan hol a jog és
törvény, ahol az igazsággal így bánnak el. Mert felsõbb rendelettel el lehet
ugyan fogni egy hazafias táviratot, de a históriát megmásítani nem lehet s a
történelmi igazság mindig az marad, hogy a Gotterhalte nem a magyarok, hanem a
magyarok hóhérainak a himnusza.
Nagyváradi Napló
1902. július 29.
|