Országszerte,
de mostanában fõként Nagyváradon, rengeteg a panasz az adókivetõ bizottság
kegyetlenségei miatt. Az újságok természetesen helyet adnak ezeknek a
panaszoknak s természetes hát, hogy az adókivetõ bizottság tagjai sem
túlságosan szeretik az újságírókat. A napokban aztán az történt, hogy ennek a
lapnak egy munkatársa föllátogatott az adóhivatalba, ahol véletlenül ott volt
az adókivetõ bizottság egyik tagja is. Rögtön megkezdõdött a találgatás:
-
Bizonyosan adatokat jött keresni.
-
Kiírja azoknak a neveit, akiknek az adóját emelik.
A
mi munkatársunk pedig bemegy az egyik hivatalszobába s így beszél:
-
Eljöttem, mert nem értem az adókivetõ bizottság eljárását. Pár éve vagyok
Nagyváradon, elég fizetésem van és nem akarnak fölvenni az adózók közé…
Az
esetnek szenzációs hatása volt. Az adókivetõ bizottság tagja dühösen jegyezte
meg pár nap múlva, mikor kemény cikket olvasott az adókivetõ bizottság
dolgairól:
-
Rettenetes emberek ezek az újságírók. Õk maguk arról panaszkodnak, hogy semmi
adót sem vetnek ki rájuk s más dolgai miatt pedig folyton lármáznak.
…Az
adókivetõ bizottság tagja voltaképpen egészen helyesen jellemezte ezzel a
kifakadással azokat a borzasztó újságírókat…
Nagyváradi Napló
1902. július 29.
|