A
magyarországi szociáldemokrata pártszervezet a következõ határozatot hozta
Kossuth Lajos születésének százéves évfordulója alkalmából:
Kimondja
a párt, hogy az ünnepen nem vesz részt s minden irányban passzív marad.
Félreáll az ünneplõk sorából s disszonáns hangokkal nem zavarja se az ünneplõk
áhítatát, se kegyeletét. A szociáldemokrata párt respektálja a kultuszt, melyet
a nemzet nagy fiainak emlékezete körül kifejt; de ha e kultusz fejlesztése a
kegyelet megnyilatkozása elé semmiféle akadályokat nem is gördít, a párt a maga
részérõl egyetlen szóval, egyetlen tettel sem akar hozzájárulni ahhoz, hogy ez
az ünnep más legyen, mint a polgárság ünnepe. A párt azzal indokolja
távolmaradását az ünnepélyrõl, hogy Kossuth csak a szabadságnak azon intézményeit
iparkodott fölépíteni, amelyek a polgárság és a nemesség közti viszonyt tették
kedvezõbbé a polgárságra nézve, de politikai munkásságából szándékosan vagy a
munkáskérdések iránti érzéketlenség következtében kizárta a munkásosztály
érdekeit. Kossuth Lajos megszerezte a jogokat a polgárság részére, mely azokat
elõbb feladta, vagy elraboltatta, de a munkásság akkor is jogfosztott volt s
most is az, mert a jogok osztogatásánál megfeledkeztek róla; felhasználták
erejét a küzdelemhez, azután félretolták.
A
jobbágyság felszabadítása nem volt cél, csak eszköz, amellyel az osztályállamot
megmenteni akarták. Fel kellett szabadítani a jobbágyságot, hogy mámorában azt
higgye, hogy a maga szabadságát védelmezi, mikor az idegen ellenséggel szembe
száll. A régi elnyomott jobbágyból kizsákmányolt bérrabszolga lett s ezért
nincs oka ma ünnepelni.
Szinte
rosszul esik lenyomattatni ezeket a sorokat. Nemcsak a gyalázat fáj, amit e
sorok Kossuthra hánynak, de fáj az is, hogy a magyar szocialisták, kiknek
igazait végre is mind többen kezdik elismerni s nem [egyszer] védtük meg magunk
is, ilyen rettenetesen meg tudtak botlani. Higgyék el nekünk a magyar
szocialisták, hogy a „burzsoa sajtó száz cikke nem ártott annyit az õ ügyüknek,
mint az õ határozatuk csak magában, minden kommentár nélkül.
Ebben
a határozatban bennsír legelsõsorban is a magyar szociáldemokratáknak
legnagyobb bajuk, hogy vezéreik egy csöppet sem politikusok. A magyar
szociáldemokraták félszáz évvel hátravannak. Õk még mindig csak a
szociáldemokrácia legutópikusabb jelszavain nyargalásznak.
Az
adott körülményekkel, a valósággal harcolni s egyezkedni nem akarnak. Nagy baj
ám ez. A kultúrországok szociáldemokratái már mind jól tudják azt az abc
igazságot, hogy a revolució-nál van nagyobb igazság: az evolució. Az emberi
társadalmat nem frázisok, de okos és állandó lépések viszik elõre. Lenne-e
vajon ma nálunk szociáldemokrata párt s lehetne e pártnak csak küzdeni is, ha
nincs Kossuth? A polgárság fölszabadítása uvertürje volt a munkásosztály
bevonásának a jog sáncaiba s a szociális haladás útján Kossuthnál alig van
fényesebb lángoszlop. És aztán a magyar népbõl a Kossuth-kultuszt kiölni nem
lehet. Nem politikusabb lett volna a magyar szociáldemokratáktól, ha magukénak
ismerik Kossuthot is, mint Petõfit, ha esetleg külön is, de fényesen ünnepelik
s evvel hozzáférkõznek a néphez?
Nem
volt helyes és okos a magyar szociáldemokraták határozata s mi sajnálkozunk
nagyon e határozat hozóin.
A
szociáldemokraták lapja hosszasan indokolja e határozatot s végül ezt írja:
De
nem veszünk részt az ünnepen azért sem, mert nem akarjuk magunkat másodszor is
kizsákmányoltatni a függetlenségi eszme és szemfényvesztõ harcosai által. Nem
jelenünk meg olyan ünnepélyen, melyet a függetlenségi Kossuth-párt egyrészt a
maga csõdbe jutott népszerûségének helyreállítása, másrészt pedig a maga anyagi
érdekeinek elõmozdítására felhasznál. Megjelenésünkkel nem adunk módot a
függetlenségi pártnak arra, hogy reánk is mint az õ erõsségére utalhasson, s
megjelenésünket a függetlenségi eszme sikeres hódításának és népszerûségének
javára írja. Mindezzel nem akarjuk, hogy [a] becsben és értékben gyarapodott
függetlenségi párt a maga értékének tudatában ezután még drágábban adja el
magát a kormányhatalomnak. Vannak hitvány csecsebecsék, melyeket az
antikvitások patinájával vonnak be a kalmárok, hogy drágább árért adhassanak
túl a limlomon. Mi nem adjuk oda patinául magunkat.
Nem
jelenhetünk meg az ünnepen egy olyan párttal, mely a politikai tisztesség
utolsó foszlányait is elvetette magától. A Kossuth-ünnep mozgalmát az elsõ
naptól kezdve figyelemmel kísértük, s minden figyelmességünknek az lett az
eredménye, hogy a Kossuth-párt az ünnepet nemcsak politikai, de kivált anyagi
tõkék kovácsolására használta fel.
Kossuth
Lajost nincs okunk megünnepelni annál kevésbé van okunk részt venni, azon az
ünnepen melyet a párt rendez, mely a 48-as eszmék szellemével épp úgy
kalmárkodott, mint a kegyelettel.
Nem
tudnak meggyõzni bennünket a szociáldemokraták sehogysem. Határozatuk bántó, helytelen,
oktalan és nagyon sokat árt a szociáldemokrácia igazainak. És a Kossuth-pártnak
is - akaratlanul - használtak vele.
Nagyváradi Napló
1902. szeptember 7.
|