|
A
távíró drót a tegnapi napon bõven röpítette a táviratokat Nagyváradról -
Kaposvárra. Somogyi Károlyt jubilálták a pátriájában egy házias, de kedves és
meleg ünnepséggel. Egy nagyváradi színházi habitüé, ki nem pazarságáról
nevezetes, tegnap egész napon törte a fejét, mint kerülne legkevesebbe a
kaposvári gratuláció. Sok szerencséje volt. A kávéházban egy ismerõs társaságot
talált, mely egy majdnem rõfös hosszú, színes és meleg gratuláló táviraton
dolgozott. Kaposvárra szánták persze s mind aláírták.
-
No, most hordárt kellene keríteni.
Ez
nehezen ment. A nagyváradi hordárok arról nevezetesek, hogy kellõ alkalmakkor
úgy elbújnak, hogy nem lehet rájuk taláni. A habitüé megszólal.
-
Én úgyis a Fekete Sasba megyek s majd onnan elküldöm a hordárommal.
Átadták
neki nagy köszönettel a távirat díját, a hordár díját s a szöveget. A habitüé
pedig elindult a - távíró hivatalba. A hordárdíjat megspórolta s mellékesen a
távirat alá, az összes nevek elé odaírta - a saját nevét…
Nagyváradi Napló
1902. szeptember 7.
|