|
- A Szigligeti
Színház premierje -
A
fehér múzsacsarnok szégyenében nem süllyedt föld alá s mi úgy láttuk, hogy a
zsúfolt, fényes háznak egyetlenegy vendége sem. Sõt!… Egy darabig ugyan
farizeuskodtunk, harapdáltuk az ajkainkat, sunyian néztünk a
nõszomszédainkra. Végre aztán eltépte a fékét a kedvünk, s tombolt az utolsó
függönygördülõig. Lehetséges, hogy ma már sokan szánják-bánják ezt a nagy bûnt:
az õszintén kifakadt kedvet. Lehet, hogy utólag pirul is néhány embertársunk.
De kegyetlenség volna, hogy miután már jóllaktunk, másokat rábeszéljünk a
böjtölésre. Tessék bizony megnézni az „Õrnagy úr”-at. A család húsz éven alul
lévõ tagjai nélkül azonban. A fiatalok nélkül. Mert hát az „Õrnagy úr”
mégiscsak való öregeknek [!], akik - valljuk be így magunk között - az „Õrnagy
úr” témáit fogyasztjuk s szeretjük fogyasztani - persze a legtöbbször
ízetlenebb szószban. Egyébként nem kell ismertetnünk a bohóságot. Az „Õrnagy
úr” az ezred rózsaleánya s úgy jár, mint a solymári rózsaleányok közül is nem
egy járt már. Aki pedig csak jár-kél a darabban, egyebet sem csinál, mint a
maga rózsaleányságát kompromittálja. Mindez vidáman és nagyon kedvesen megyen.
Persze csak úgy, ha magunk között vagyunk. A társaság. Feleségek, férjek s
legalább a nagykorúsághoz közeljáró ifjak. Szóval: az öregek. Akkor aztán egész
este harsog a kacagás, mint harsogott tegnap este.
Akkor
még az sem képes rontani a hangulaton, hogy közben eléneklik, igen eléneklik (Bilkey
Irén énekli és nagyon bájosan) a Rózsabimbó és a méh címû kissé már ismerõs
dalt. Az elõadásnak a tempója ellen volt kifogásunk csupán s bizonyos
egyenetlenség miatt, hogy, némely dolgot erényes okokból láthatóan
ellapítottak, viszont nem egy helyütt már nagyon is bele engedtek bennünket
nézni a rózsaleányság és leánytalanság misztériumába. A tempó gyorsabb lehetett
volna s az egyenetlenség kevesebb.
A
szereplõk mindent megtettek a jókedv és a kedves malacság sikere érdekében.
Nagyon tetszett nekünk Bilkey Irén, H. Novák Irén, Benkõ Jolán és Tóth Elek.
Krasznay õrnagy ura mulatságos, de többet vártunk tõle. P. Szép Olga, P. Tóvári
Anna, Bérczi, Szatmáry, Bognár, Szarvasi stb. kitûnõek. A rendezésnek egy-két
nagyon is naiv botlása volt. Egyébként kasszadarab lesz az „Õrnagy úr”.
Nagyváradi Napló
1902. október 4.
|