|
Istenem,
mikor Nagyváradon elbukott, egy bécsi lapnak kellett kioktatni bennünket, hogy
kije és mije volt Magyarországnak. Tisza Kálmán nem volt az a nagyság, aki
hangulatokat keltsen s hangulatokkal operáljon. Az õ számára ez nem volt
tragikum, de tragikum az õ nagy elveire, melyek - hajh - nagyon kezdenek
kikopni a magyar közéletbõl. Mindezt egy budapesti lapnak néhány soros híre
juttatja eszünkbe. Ez a hír így hangzik:
Magyarország
egykori hatalmas miniszterelnökének, Tisza Kálmánnak életben maradt hívei és
tisztelõi nemigen törik magukat, hogy generálisuknak emlékét érdemes módon
megörökítsék. Arról, hogy a nagynak szobrot emeljenek, szó sincs, aminthogy
holmi kis szerény emléktábláról is csak a nagyváradiak álmodoznak. Ám ha igen
sokan megfeledkeztek is Tisza Kálmánról, a fõvárosi közmunkák tanácsa
megemlékezett róla, elhatározva, hogy a Józsefvárosba[n] lévõ újvásár teret
Tisza Kálmán térnek nevezi. A régi újvásár tér tehát új nevet kap, aminthogy
egy két esztendõ óta új formát is nyert. Az a tér ugyanis, amelyen hajdan az
ószeresek nagy lármával kínálták kopott portékáikat, amelyen vásárokat
tartottak s amelyen a tisztaság nem érezte volna otthonosan magát, ma már
csinos és rendezett park s egyike a fõváros legszebb és legnagyobb tereinek ami
azt is jelenti, hogy Tisza Kálmán nevét ezzel a térrel nem kompromittálják,
amit megcselekedtek például Petõfivel és a Petõfi utca réven.
Budapest
megemlékezése vajmi kevés. Hiszen Deák után az új Magyarország legnagyobb
politikusáról van szó. Ennek a néhány soros hírnek azonban egy kissé tévedõ
passzusa figyelmeztetés nekünk Nagyváradnak és Bihar vármegyének. Elhatároztuk,
hogy szobrot állítunk Tisza Kálmánnak. Ennyiben vagyunk. Agitálásnak, a
mindenképpen szükséges hangulat-csinálásnak, jól tervezett gyûjtésnek híre sincs.
Nem csoda, ha azt hiszik rólunk, mint ahogy a fenti hírben is íródik, hogy egy
kis szerény emléktáblát elegendõnek tartunk Tisza Kálmán emléke megörökítésére.
A halott generálist mintha már feledni kezdenék az õ szûkebb pátriájában is, s
mintha a szobormozgalom csak amolyan kis demonstráció akart volna lenni, ami
után aztán mi is nyugodtan kezdhetünk a halott nagy generális feledéséhez s az
elsõ kis törpe utódok tömjénezéséhez. Egyébként pedig kérdezünk valamit.
Komolyan akarják az ügyet most kezeikben tartó faktorok Tisza Kálmán szobrát?
Mert ha igen, egészen másként kell ám buzgólkodniok!…
Nagyváradi Napló
1902. október 18.
|