|
A
nagyváradi hû negyvennyolcas ember ajka már szinte reflexmozgásban kiáltja
minden kellõ és nem kellõ alkalomkor:
-
Éljen Barabás!
A
mi válaszunk erre kellõ alkalmakkor szintén ez:
-
Éljen Barabás! A tüzes, temperamentumos nagyváradi kuruc honatya még politikai
ellenfeleitõl is kiharcolt már bizonyos szimpátiát. De azt nem köszöni meg
Barabás Béla, amit egyesek az õ vivátozásával mívelnek s nem köszönik meg azok
sem, akik mívelik.
Az
iparos-kongresszuson egyes lelkes vagy kötekedõ atyafiak a Barabás éltetésével
kívántak kellemetlenkedni. A tegnapi napon, a banketten például, szinte
tüntettek a megjelent Tisza-pártiakkal s elsõsorban a bankett tisztelt vendége,
dr. Beöthy László fõispán ellen. A nagyváradi iparosok egy jó része elfelejti,
hogy hitványkodni a gyõztes félnek sem szabad s hogy örökre a Tisza buktatás
emlékeibõl élni nem lehet. Fõként pedig nem lehet iparos-kongresszust csinálni.
A nagyváradi kongresszus nem sujtásos negyvennyolcas atyafiak, nem honkanászok
gyülekezete volt, hanem a magyar iparosság vezetõinek találkozása a magyar
iparosság s vele az egész ország jövendõje érdekében.
Ugye,
hogy méltatlankodtak a nagyváradi iparosok, mert a kongresszusról két napig
elmaradt Beöthy fõispán. Megjegyezzük, hogy Bertsey Györgynek a fõispán
kifejtette elmaradásának elháríthatatlan okait és mihelyt tehette, sietett a
kongresszusra, melynek bankettjén elmondott hatalmas beszédjénél alig mutat fel
értékesebb beszédet a kongresszus lefolyása. De frivol, okvetlen
demonstrálások, kötekedések után elérhetik a nagyváradi iparosok, hogy
csakugyan elriasztják azokat, kikre szükségük van s kik sem komolyan, sem
zöldül nem szeretnek politizálni ott, hol az olcsó politizálásnál nagyobb és
súlyosabb dolgokról esik szó. Ezt jegyezzék meg azok, kik tegnap a Barabás
nevével és alkalomtalan éltetésével tüntettek. Kérdezzék meg különben Barabást,
hogy nagy örömet okoztak-e neki?
Nagyváradi Napló
1902. október 21.
|