|
Halász
Lajosnak, ki nem dísztelenül és nem reménytelenül bukott el a nagyszalontai
harcmezõn, sok enyhülést, megbékítõ érzést adhat az az érdeklõdés, szimpátia és
szeretet, mely Nagyváradról s egész Bihar vármegyébõl kísérte az egész
választási küzdelem alatt. Aki egy olyan erõs, intelligens városban, mint
Nagyvárad, annyi jelét kapja a megbecsülésnek, mint õ, annak semmi oka sincs
kétségbeesnie. Ám mi a kétségbeeséstõl nem is féltjük Halász Lajost s ne féltse
más sem. Tegnap a választás napján csaknem lázban volt egész Nagyvárad. Várad
és Szalonta között egy pillanatra nem szünetelt a telefon. A szerkesztõségi
telefon mellett is permanenciában kellett lennie egy munkatársunknak egész nap.
A nagy választások s a híres Tisza-buktató napon csilingelt még annyit a mi
telefonunk, mint tegnap. Nemcsak Nagyváradról kérdezõsködtek, hanem
Budapestrõl, Aradról, Debrecenbõl, B.-Újfaluból, Belényesbõl, Mezõtelegdrõl,
Élesdrõl stb. Mikor délután az elsõ rossz hírek kezdtek szállingózni, senki sem
akart e híreknek hitelt adni. Úgy véljük, hogy legalábbis ötvenszer annyian
fájlalták a Halász Lajos bukását, mint ahány szavazót Balogh Mihály össze
tudott nehéz módokon hozni. A legdühösebb negyvennyolcasok is szidták Kossuth
Ferencet, Barabás Bélát és tisztelt pártjukat, kik elõsegítették hálátlan módon
a Halász bukását. Szóval Nagyvárad tegnap Nagyszalontán volt. Hogy ez
technikailag is sikerült, elismerés adassék érte a telefonközpont
alkalmazottjainak.
Nagyváradi Napló
1902. december 12.
|