4. KÖTET
CIKKEK, TANULMÁNYOK
1903. január-december
Ki
csinálna e szittya honnak agrár politikát, lehetne-e kazárt ütve rutént menteni
a Schõnborn-domínium táján, úgy lenne-e sok minden, mint most van - ha szegény
fejedelem õnagyságának nem kell szaladnia lengyel határ felé?… Zöld erdõ
harmatát, piros csizmák nyomát hóval födte be a tél. Szegény jó néhai urunk
Rodostóban porlad. Népe régen kifáradt a kuruckodásban. Kedvvel, kedvetlenül
odajár a majtényi síkra. A kuruc azóta azért használ fegyvert, hogy legyen mit
lerakni. Kártévõ Sándorék kiosztották szépen néhai nagyságos fejedelmünk népét
De csitt legyen errõl. Ez az esztendõ a Rákóczi esztendõje lesz. Így hirdetik…
Micsoda
domínium volt a Rákóczi-domínium! Akkor való értékben is sok milliárdot erõ. És
micsoda nehéz fátuma lett ennek az országnak ez a nagy vagyon! Tellett ebbõl
minden! Fidei komisszumok a Károlyiaknak, Schõnbornoknak stb. stb. Oláh
püspökség, rutén püspökség. Tellett ebbõl minden. Átok tapad e nagy
harácsoláshoz. Hajh, ha ezt az átkot a te népednek kell cipelni nagyságos jó
fejedelmi urunk… Úgy kell lenni, hogy az összehalmozott nagy vagyon önmagában
hordja a romlást és pusztulást…
A
magyar história sok adatot adhat azoknak, kik a nagy vagyonok természetrajzát
akarják megírni. Ezek az
adatok igen-igen megerõsítenék a szocialista igét, melyet a régi kategorikummal
különben nem igen hirdetnek már, hogy a tulajdon lopás. Nem merjük leírni,
megmondhatják a historikusok, hogy olyan magyar mágnás családok, melyeknek
rebellis a hírük s melyek kõszobrokat váró és kapó nemzeti nagyokat adtak -
árulkodással, árulással, nótázásokkal jutottak vagyonba. Kevés magyar mágnás ül
becsületes jussú dominiumban. Azok közül, kik Rákóczi után uraskodnak, egy sem.
Nemzetgazda, filozófus, historikus
és szociológus legyen egy személyben, aki ki tudja számítani, micsoda csapás
volt a Rákóczi-domínium szétharácsolása. Bámulatosan eszes jó gazdák voltak a
Rákócziak. Prototípusuk György, a váradi kapitány. De eszes, jó gazda mind.
Abban az idõben voltaképpen csak ott volt kultúra, ahol a Rákócziak voltak az
urak. Francia tiszttartóik, tisztjeik voltak, akik értették a dolgukat. És
bámulatos az az érettség, hogy a Rákóczi domínium mindenik fókuszán az ipart és
kereskedelmet valósággal dédelgették. Hogy az iskolákat mint támogatják a
Rákóczi országában - mert ország volt ez -, arról beszél Sárospatak és a többi.
A jobbágynak nem volt sehol jobb dolga, mint itt. A rutén nem hiában óbégat még
mindig Rákóczi után. Nem fantazmagória, igenis lehet gondolkodni rajta: mi lett
volna, ha ez a nagy vagyon Rákóczi kézen érte volna el sorsát: a tömegek kezére
jutását. Az okos vezetés, altruizmus mennyi kinccsel növelte volna a nemzeti
vagyont! Micsoda ipar és kereskedelem fejlõdik e domínium területén! Mennyi tündöklõ
és mennyi valószínû lehetõség!…
És a Rákóczi vagyon megfojtója lett
az országnak. Bartha Miklós járt a kazárföldön. Megmondhatja. A rutén
megfagyhat, fához nem juthat, nehogy csak ezer holddal is kevesebb legyen a
Schõnbornok erdõs vadászterülete. Ami egyházi célra fordult a nagy vagyonból,
az természetszerûen a bigottságot, süketséget és harcot szolgálta, a gazdasági
károkról nem is szólva. Hát a többi idegen feudális úr, aki Rákóczi örökébe
került? Hát a többi áruló és lakáj? Hát a Károlyiak és a többiek
kormányozhatják-e másként a nemzeti kaszinóból és a környékérõl ezt az
országot? Sok fátumunk közül a Rákóczi-domínium lett a mi egyik legnagyobb
fátumunk. Azután tudniillik, mikor szegény nagyságos fejedelmünknek libertas
pénzre sem tellett.
Azt mondják bizonnyal, hogy mindez
levegõfalás. Pedig tovább is szabadna mennünk. Hirtelenében elsorolunk egy pár
szükséget, melynek enyhítése nélkül meg fogunk halni bizonyosan. Ipar és
kereskedelem megteremtése, csatornázás, harmadik, negyedik, ötödik, sõt hatodik
egyetem, a magyar paraszt földéhsége, az 1848. XX., a néptanítók és
tisztviselõk nyomorúsága. Talán elég ennyi. Ha a Rákóczi-vagyon jogos kézben, a
hivatalos magyar állam kezén van csak egyötöd részben ma - a szükségeken,
minden, lehet enyhíteni. És nem kellene gondolni a szekularizációra, amelyre
mielõbb muszáj lesz gondolni, habár maga Kiss Áron kálvinista püspök kenetesen
hangoztatja a szerzett jogok tiszteletét. Ausztria segítségével eljutunk hamar
oda, hogy a léghajóból ki kell dobálnunk mindent, ha lezuhanni nem akarunk.
Átkot hozott reánk a
Rákóczi-domínium, pedig tulajdonképpen való gazdái a nagy vagyonnal nem éltek
vissza. A nagy vagyonoknak - ismételjük - önmagukban kell hordaniok a romlást
és pusztulást. Ez törvény a modern, Morgan-féle vagyonokra is.
Némi kétes vigasztalást nyújtson ez
a szocialistáknak. Lelkében ma már minden dolgozó magyar ember szocialista…
Nagyváradi Napló
1903. január 1.
Ady Endre
|