|
Gethesítõ,
húsz fokos hideggel, mikor a fehér, fagyos havat meg-megroppantva lépdelünk,
izgató, ébresztõ tavaszi lehelettel, ernyesztõ, izzasztó nyári meleggel
tépdesett ködruhákkal, hideg õszi könnycseppekkel: mindenképpen szép, bódító,
szûz és sejtelmes még a nagyváradi éjszaka. Sötét fátyolához nem nyúltak még…
A
nagyváradi éjszakák népsége mamlasz, gyáva népség. Félénk korhely,
javíthatatlan iszákos, elcsigázott pincér, álmos cigány, hajléktalan vad
csavargó, szemtelen leány és a többi. Közöttük van néha egy-egy becsületes
éjimádó is. De szerelmébe ez is inkább belepusztul. Az éjszakát, a szûzi,
sejtelmes és titkos éjszakát fátyolától megfosztani nem próbálta még senki. Az
éjszakai, a meztelen élettõl s a való élettõl és igazságtól mindenki fél.
Meg-meg
akarjuk libbenteni a nagyváradi éjszaka fátyolát. Nem ígérjük, hogy a fátyolt
lerántjuk egészen, de olykor-olykor egy-egy pillantásnak fogunk utat csinálni a
nagyváradi éj sejtelmes, ismeretlen világába.
Az
éjszaka a nappal méhe. Az éjszaka a levetkõzött élet. A nagy emberi
dokumentumokat az éjszaka kovácsolja. Nagy õrületek és nagy igazságok az
éjszakában fogantatnak. Az éjszakában, melyet nem ismer a nappal.
A
nagyváradi éjszakákból eseteket, impressziókat, hangokat és dokumentumokat
fogunk ki-kiragadni a nappal számára. Barna sziluettet megragadott
impressziókat, hirtelen rögzött képeket kerestünk ki és találánk fel az
éjszakából, a szent, a még szûzi éjszakából, melyet egy nagyváradi éjimádó
poéta, ki a sorba szintén szánt egy pár képet a nagyváradi éjszakákból, a
többek között így énekelt meg:
…A sötét volt az
első,
Fényt sose látott szent kaosz.
A nincs volt az első igazság,
Önmagát szülte szent erény,
A tagadás az első isten
S első hazugság volt a fény.
……………………………
Sóvárgom a nagy éjszakába,
Várom a barna felleget,
Multát a színnek, fénynek, vágynak,
Beálltát a nagy éjszakának…
Az éjszakai Nagyváradot megvilágítani
nincs erõnk. De egy-egy fénysávot be fogunk tudni röpíteni a nagyváradi
éjszakák misztériumába.
Program nélkül, összevisszaságban fogunk
írni a nagyváradi éjszakákról s a nagyváradi éjszakák nagy titkairól. Talán
színtelenek, keveset mondók lesznek a képeink, de hisszük, hogy sok mindent meg
fognak értetni, amit a nappal embere nem ért, mert belenézni nem tud az
éjszakába.
Ennyit prológusul ahhoz a sorhoz, melyet a
nagyváradi éjszakák történetébõl akarunk kirajzolni…
Nagyváradi Napló
1903. január 14.
|