|
…Úgy lesz ez már. A világ nagy rostája ki
fog lassan lassan hullajtani bennünket, javíthatatlan pozitivistákat. A
rostában csak idealisták maradnak. Mert ez a mi korunk az idealizmus kora, hogy
a macska rúgja meg. Egy darabig ismét állandó farsang lesz a világ. Jaj annak,
aki a józan eszét el nem hajítja.
Nálunk is szörnyen dühöng, sõt talán
legjobban dühöng e szép nyavalya. A vad ideákra, a fantasztikus agybukfencekre
kisütött a nap. Nagyon erõsnek, nagyon keserûnek, nagyon józannak vagy nagyon
egyedülvalónak kell lenni annak az embernek, kit ez a nyavalya elkerül. Íme a
tudós Hoitsy Pál is Nagymagyarországról álmodik.
A Góbi sivatag, a Szahara nem sivárabb,
mint a mi mai életmezõnk, s e nagy sivárságra délibábokat vetítenek még tudós
emberek is. A közéleti erkölcs restaurálása, a fajmagyarság megmentése és
továbbtenyésztése, a magyar imperializmus és egy sereg zavaros és kertelõ
õrület után hát megszületett a legújabb ideális õrület is. És a reakció, ez a
veszekedett idealizmus olyan széles, zsarnok, nagy úr már, hogy tiszta fejû
ember, mint Ignotus is, csak játszani mer egy-egy ilyen õrülettel. Erõsen
ráfújni nem mer. Pedig látszik, mutatja a játék is, hogy Ignotus el tudna velük
bánni. Ezen sem csodálkozunk. A francia új Parnasszus erõs individiumú [!]
poétái helyébe cukrosvíz gyártó álhumanisták jöttek. Maeterlinck históriai
darabot ír. Kipling rálicitál Pósa Lajosra. A német ideális anarchisták - reális
megalkuvók lettek, s szalmaszálakkal táplálják a kacskakezû Cézár
világimperializmus szappanbuborékát. Mind idealizmus ez, kérem szépen. Mind
reakció. Az újkor. Álom kell, minél szebb, minél vadabb álom a világnak. A
józanságot, ezt a legigazabb idealizmust, elföldelik. Megszakadt a pozitíve
gondolkozók sora. Ki tudja, mikor fog jönni az új Voltaire?…
Mi, akik a majmoskodáshoz legjobban
értünk, mi nosztrifikáltuk leglelkesebben az új nyavalyát. Ezért ne tessék
csodálkozni, hogy a [Nagy]magyarország hóbortjában egyesülni tudnak Falk Miksa,
Rákosi Jenõ, Vészi József és Bartha Miklós, s ellene szólni nem mernek Eötvös
Károly, Vázsonyi Vilmos, Ignotus stb. sem.
…Eközben a ki- és bevándorlás törvényeit
tárgyalják. Az ország fele szökni szeretne. Akárhova, mert rosszabb sorsra
sehol sem lelhet. Egy-egy ilyen nem nagy városban, mint Nagyvárad ezreket kell
eltartanunk ingyen meleggel, ingyen levessel, ingyen kenyérrel. De a feudális
urak és papok, a prosperáló és domináló kevesek igaz örömére, itt az új kor. Az
éhezõ, szerencsétlen milliók jóllaknak ezután álmok és a túlvilág ígéreteivel,
miket soha olyan pazarul nem osztogattak a papok, mint most.
Madáchnak már volt némi sejtése az
evolúció nagy törvényérõl. Az ember tragédiája egyik passzusában a korszellem
rettenetes hatalmáról ír.
A korszellem. Most az ideális õrületek a
korszellem. Az is megtörténhetik, hogy e sorok írója, ki ma még megmaradt
józannak és gondolkozónak, holnap már nem bírja ki a Madách korszellemének
nyomását, s olyan idealista lesz, mint a pinty.
Addig is azonban szól a kevesekhez, kikhez
szólni szokott, védekezzenek az ideális õrületek nyavalyájától!…
Nagyváradi Napló
1903. január 15.
A. E.
|