- Az Alkotmány téved
-
Az
Alkotmány címû néppárti újság vezércikkében velünk, a Nagyváradi Naplóval
foglalkozik, s avval az írásunkkal mellyel Prohászkáról és nagyváradi
szereplésérõl számoltunk be. Az Alkotmány vezércikkének a címe „Szabadkõmíves
mozgolódás”.
Az
Alkotmány téved. Mint már annyiszor tette. Nevezett már bennünket kazárlapnak,
Vázsonyi-lapnak, zsidóradikális, zsidó-protestáns lapnak. Most egyszerre
páholy-lapnak nevez, s annak a különben reánk nagyon hízelgõ véleménynek ad
kifejezést, hogy a magyar szabadkõmûvesség általunk, a mi írásunkban ad
választ Prohászkának s a „modern katolicizmus”-nak.
Az
Alkotmány ezúttal is téved. Nem vagyunk páholylap sem. Csak látunk. Ezt
elismeri az Alkotmány is. Így ír:
A
szabadkõmûvesek gárdája megmozdult. Nem az, amely bekötött szemû közkatonákból
áll, hanem az, amely a legbeavatottabb vezérekbõl áll. Mondhatom ügyes
legények. Kitûnõ kémek. Pompás érzékük van. Az ellenséget messzirõl
észrevették. Az elsõ lépésnél meghallották a léptek neszét. Pedig mindössze egy
ember lépett elõ. De õk megérezték és megértették, hogy mögötte egész tábor
tanyáz. Prohászka elõlépését vette észre a legzártabb tagú szabadkõmûves gárda.
Prohászka kilépésének neszére lettek figyelmesek. Hallgatóztak s finom
szerveikkel megérezték, hogy itt a leghatalmasabb, a legveszedelmesebb ellenség
közeledik. Ezt a benyomást keltette s hagyta maga után Prohászka Nagyváradon a
belfentes szabadkõmûveskörökben. A szabadkõmûves belsõ gárda Prohászkát a
gondolkozó ember elõtt elõször is kisebbíteni törekszik egyik nagy váradi
páholylapban.
Leközli
aztán cikkünknek erõsebben találó részeit, s haragos kitöréseivel nagyon
elárulja, hogy mi jól beláttunk a Prohászka kártyáiba, s az Alkotmánynak fáj,
hogy fölvilágosítottuk azokat, akiket kissé vagy jobban megszédített az új
jezsuitizmus szózata.
Nem
vagyunk szabadkõmívesek, sõt cikkünkben kikeltünk, hogy még szabadkõmívesek is
tömjéneznek Prohászkának, aki az Alkotmány szerint a legnagyobb ellensége a
szabadkõmívességnek.
Nagy
igazolásunk az Alkotmány vezércikke. Ime, jól láttunk és jól világítottunk.
Mert az Alkotmány jajong és rémeket lát. Az Alkotmány, ismételjük - téved. Aki
tisztán lát és szabadon lát, még nem okvetlenül szabadkõmíves. De most már a
szabadkõmívesek és minden liberálisok okulhatnak. A jezsuita tudákosságnak, a
liberáliskodó ultramontánizmusnak ne üljenek fel.
Pierre
Froment - óh, nagy Zola mester! - többet látott, okult, mint Prohászka.
Elhagyta Lourdes-t, elhagyta Rómát, a fanatizmust, az egyházat, még a piété
sans foi-t, a humanizmus vallását is. És odajutott, ahova el kell jutnia igaz
embernek és igazi gondolkozónak: az emberiség és élet szerelméhez, az emberiség
haladásának a hitéhez. A munkát elmés mondásokkal elintézni nem lehet, miként a
tudomány sem idézetekre, szónoki figurákra, szellemeskedésekre való. Igenis a
munka fogja elvégezni a megváltást és elhozni a szépség, bölcsesség és nyugalom
világát.
Az
emberiségnek s az életnek munkás és lángoló szerelme; a tökéletesedésnek hite
olyan fölséges magasság, melynek lábánál árván, szánandóan terül el Prohászka
és vidéke lapálya.
Nagyváradi Napló
1903. január 23.
|