|
Érdekes hírek szállingóznak a
Kossuth utcai múzsa-csarnok felõl.
Ezek a hírek nem a rendes színházi
pletykák, hanem olyanok, amelyek a közönséget is szerfelett érdeklik.
Arról van szó, hogy kik hagyják oda
a Komjáthy társulatát, s a távozókat miként kívánja pótolni a színház
szerencsés kezû direktora.
Mert a direktor úrnak határozottan
szerencsés keze van, s óhajtandó volna, hogy a személyzetben felmerült
változások elintézésénél se tagadja meg magát az a hagyományossá vált
szerencse.
Ezek a válságok komoly megfontolást
igényelnek, csak komoly megfontolással teendõ lépések eredményezhetik azt, hogy
színtársulatunk mûvészi nívója ezután is megmaradjon.
Nem említve a társulat régebbi - már
pótolt - veszteségeit, lehetetlen rezignáció nélkül megemlékezni Szathmáry
Árpád távozásáról. Már befejezett dolog, de tény, hogy ez a veszteség a
színtársulatot és közönséget a legérzékenyebben érinti, és bizonyos, hogy
Szathmáry utódjának elképzelhetõ nehéz helyzete lesz.
Nem kevésbé volna érzékeny az a
veszteség, melyet Tanay és neje, Halmi Margit távozása okozna.
Tanay Debrecenben léte alatt
sokoldalú, használható, ügyes színésznek bizonyult. - Ismerve a vidéki
színészet mostani anyagát, alig remélhetõ, hogy az igényeknek megfelelõ
helyettesítõ akadjon.
T. Halmi Margitról nem kell bõvebben
beszélni. Rendkívül intelligens, finom ízléssel megáldott mûvésznõ, kinek
diszkrét, mûvészi játéka sohasem téveszti el a hatást.
Két ilyen kiváló tagnak távozása
felett nem lehet egykönnyen átsiklani.
Ismerjük Komjáthy János
áldozatkészségét, helyes, öntudatos felfogását, s meg vagyunk gyõzõdve, hogy
tetteit - a közönséggel ellentétbe helyezkedve - kicsinyes szempontok nem
fogják irányítani.
Nem tudjuk elhallgatni Szentes János
távozása hírét. Annyi szerep talált benne páratlan alakításra, annyi szorgalom
látszik nap nap után játékán, hogy távozása a közönséget nagyon kellemetlenül
érintené.
A fáma még több változásról beszél,
de azokra, mint valószínûtlenekre, nem reflektálunk.
Egyébként bízunk Komjáthy direktor
úrban, s hisszük, hogy elfogulatlan s csak a közönség nézetét tolmácsoló
megjegyzéseinket komoly megfontolásra méltatja, s az õ hagyományos szerencséje
nem fogja engedni, hogy a társulatát méltán megilletõ elismerés minden nagyobb
ok nélkül meginogjon.
Debreczeni Reggeli
Ujság 1898. december 13.
A-. -e.
|