|
- És az új
szereposztás -
Shakespeare
Vilmos, akit Márkus Emília silány írónak tart, írt néhány ügyes színdarabot.
Írt színpadi munkát Goethe. Írt és ír Ibsen. Írt darabot Wilde Oszkár. Írt
Tolsztoj. Nem kell okvetlenül sokat alkudni le a maga értékébõl annak, aki a
színpadra ír. Ám Shakespeare a maga korában sem tetszett mindenkinek. Goethét a
délnémet nevelõnõk veszik be teljes türelemmel. Wilde Oszkárnál még ma is azt
tartja legfontosabbnak egy Alexander Bernát is, hogy nem volt normális
szerelmeiben ez a gyönyörû lelkû angol. Tolsztojt a moralista smokkok, Ibsent
pedig csak a kiváltságosak habzsolhatják színpadról. De még nem is úgy igaz,
ahogy most írtuk. Ibsen óriási sikert aratna mindig, ha minden egyes darabjához
külön színházat konstruálnának. Ez kellene a régi Maeterlincknek is. Hiszen
Wagnert is csak imádni tudja mindenki Bayreuthban. Külön színház, külön
közönség és külön lelki diszpozíció kell minden íróhoz és minden darabhoz.
Bródy S. „Dadá”-jához olyan közönséget lehet válogatni, mely tombol a kéjtõl,
elragadottságtól… Talán mindebbõl könnyebben értõdik meg ami most fog
következni.
Monna
Vanna mindenkinek tetszik és mindenütt tetszik. És Monna Vanna legkevésbé
Maeterlincknek tetszhetik. Tolsztoj elve, hogy a mûvészet mindenkihez szól, egy
nagy gondolkozó komikusan nagy botlása. Nem szólhat mindenkihez. És Monna
Vannának az a baja, hogy nem csak lealkuvás Maeterlinck értékébõl, de ennek
teljes megtagadása. Maeterlinck, a poéta meghalt, éljen Feld Matyi, aki
különben értékesebb dolgot mível most a Monna Vanna kiparódizálásával, mint
Maeterlinck Monna Vanna megírásával. Benne van talán a reneszánsz a Maeterlinck
darabjában. Hol benne az új emberi dokumentum[?] Hol az új hang[?] Ha meg
muzsikát lehelt a darabjába Maeterlinck, ez a muzsika az eredeti nyelvben
maradt. Olcsó vásári munka, mindenkit izgatni és mindenkit eltölteni akaró
bukfenc-história ez a Monna Vanna. Valami benne a Marco Colonna alakja, s
igazság az õ igazsága: a legdrágább a világon ez élet, az élet az egyetlen
igazság, s az élet az egyetlen cél… És ez az igazság sem a Monna Vannáé. A
Monna Vanna igazsága más. A Monna Vanna igazsága az, hogy a férfit megöli a nõ…
És hát még ha ez a nõ színésznõ… Maeterlincket megbélyegezte a felesége. A
hatalmas poétát nem értette meg az õ urában… Lehúzta magához. Íratott vele egy
darabot és szerepet az õ kicsi intelligenciájához, az õ telt vállaihoz illõ
szerepet… És Maeterlick engedi futni a világba az asszonyt tacskó színészekkel.
Engedi, hogy a pénzt és tapsot habzsolja. A Monna Vanna minden egyes sikere égõ
kín, gyalázat az õ csodálatos, szent nagy poéta lelkén, melyet kiforgatott egy
asszony kicsinysége… Ez a Monna Vanna igazsága…
Nagyváradi Napló
1903. február 7.
a. e.
|