A
legjobbkor adták ki új programjukat a magyar szociáldemokraták. A programot
velejében leközölte a Nagyváradi Napló. Olvashatták, s legyenek õszinték. Szép
program, becsületes program. Be lehet ezt vallani. Azért nem okvetlenül
szociáldemokrata valaki. Ebben az új programban több higgadtság, okos politika
s elõrelátás van, mint az egész mai magyar parlamentben.
Ismételjük:
a legjobbkor jelent meg a szocialisták új programja. A reakció már orgiákat ül,
s szemérmetlenkedik. Nálunk most csinálódik az a helyzet, ami a nyugati
kultúrországban jóval korábban elõállott. Már mi is látjuk, hogy a régi
liberalizmus nem ér semmit. Hiszen nálunk például éppen a szabadelvû pártban
van a reakció öreg fészke. És immár nyíltan, pártközien kel és támad a reakció.
Világos dolog, hogy elõbb vagy utóbb a védekezésnek is pártközien kell
történnie. Létre kell jönnie a radikális liberális szövetkezésnek, amelyrõl már
nemcsak suttognak, de hangosan beszélnek. Eötvös Károly a minap jelentette ki,
hogy Vázsonyi mellé áll, s e kijelentésnek Olay Lajos, Benedek János, ifj.
Ábrányi Kornél, Bessenyei Ferenc stb. tapsoltak a többek között. Amint nagy
változások jele, hogy tegnap egy ártatlan közbeszólás miatt milyen szemtelenül
viselkedett a pártközi reakció Fejérváry Gézával szemben, az idõk jele az is
hogy Benedek János ugyancsak tegnap interpellált a Népszava elkonfiskálása
miatt.
A
dolgok kezdenek tisztázódni. Így volt ez másutt is. Mikor a reakció nagyon
megnõtt, megszületett a liberális reakció is. És mindenütt szövetkezéssel. És
azt sem nehéz megjósolni, ami ezután fog történni. Ott a német példa. A
langymeleg liberalizmus nem tud sikeresen küzdeni a reakcióval. A liberális
szövetkezésnek nem fog ez sikerülni. És akkor utolsó mentsvárnak megmarad a szociáldemokrácia.
Még
pár évvel ezelõtt a betörõkkel együtt szállította a tolonckocsi a
szocialistákat, még ma is rémeket lát bennük a gyávaság és korlátoltság. Pár év
múlva már a kényszerûség is elvezet minden igaz embert ahhoz az igazsághoz,
hogy a szociáldemokrácia voltaképpen megtisztult liberalizmus. Így történt ez
Németországban is. Berlinben milliomos zsidó bankárok - szociáldemokraták, mert
Németországban már csak a szociáldemokrácia küzdhet a cézárizmus, a junkerség
és a reakció egyéb veszedelmei ellen.
Az
öreg Mommsen nemrégiben adta ki politikai végrendeletét. - Fölzokogja benne,
hogy a liberalizmus erõtlen immár, s próféta igékkel fordul mindazokhoz, kik a
szabadság és világosság hívei, hogy a reakció ellen a szociáldemokráciával
szövetkezzenek.
A
radikális liberális párt alakulásnak nagy eredménye nálunk sem lesz. Hiszen
Mommsen is azt hitte elõször, hogy a reakcióval megbirkózhat a régi
liberalizmus is. Nem fog tudni megbirkózni. Sokan tudják már ezt bizonyosan.
Elsõsorban a zsidók, akiknek muszáj liberálisoknak lenniök. Aztán a
protestánsok. Hiszen már van magyar kálvinista pap, ki bele tudott nézni a
jövendõbe, s hirdeti, hogy közeledni kell a szociáldemokráciához.
A
magyar szociáldemokraták bámulatos politikai érettséggel és a nyugati példák
ismerésével egészen közelvitték e nagy jövõ kérdést a megoldáshoz. Õk közeledtek azokhoz, kik liberalizmus
nélkül el nem tudnak képzelni állami és társadalmi életet. A szocialisták új
programja leereszthetõ híd a szocializmus mentsvárából. A vonóhíd készen van.
Ha a reakció még jobban megvadul, erre a hídra ráléphet bátran minden
becsületes, gondolkozó, liberális ember.
Nagyváradi Napló
1903. február 14.
A. E.
|