|
Nagyon
terjed Bihar vármegyében a szociáldemokrácia. Nem is csoda. Évek óta egyetlen
fölös jósága a hivatalos hatalomnak, hogy ma már a belényesvidéki oláh egyszerû
éhinség helyett pellagrában pusztulhat el. Sehol és soha valami szociális
gyógyítás Bihar megyében, még mindig csak paragrafust adnak a népnek.
Természetes, hogy lelkes szociáldemokrata a Bihar megyei magyar, mint ahogy a
magyarcsékei is negyvennyolcas. A szociáldemokrataság és negyvennyolcasság
ezúttal egyet jelent: a nép türelme elfogyott. Érdekes, hogy és miként
védekeznek a szociáldemokrácia ellen a bölcs hivatalos urak. Pompás eseteket
tudatnak velünk, s közlünk is egy pár jellemzõt. Egyik Nagyváradhoz közel esõ
község jegyzõje a szociáldemokraták népgyûlésének minden szónokát följelentette
izgatás miatt. Egyetlenegy keményebb szót nem használtak pedig a szónokok.
Egyikük a fõszolgabírót kezdte bírálni:
-
Megtiltom, hogy a felsõbbséget bírálják - szólt bele a jegyzõ.
-
Kérem, én a belügyminiszterrõl beszéltem - válaszolt a szónok.
Ebbe
belenyugodott a jegyzõ. Csak a fõszolgabírót nem szabad bántani. A
belügyminisztert igen. A Beöthy Pál járásában azon kezdték a védekezést, hogy
konfiskálták a „Népszava” minden számát és naptárát. Persze mindevvel nem sokat
érnek. Csak a vezérek ambícióját növelik. Nagy baj, hogy mi még jogállam sem
vagyunk, másutt már a szociális államnál tartanak.
Nagyváradi Napló
1903. február 18.
|