|
Mikor
jött a hír, hogy Kossuth Ferenc fölépült, s híveinek éljenlármája közben leült
a balmezõn - egy nagyváradi negyvennyolcas úriember szomorúan mondotta:
-
Most már nem tart sokáig az obstrukció…
Mi
nem vagyunk Kossuth Ferenc hívei, tehát nem leszünk ilyen rossznyelvûek. Az
obstrukció valóban nem tart már sokáig, de ennek nem egyedül Kossuth Ferenc az
oka. Hát hitte-e komolyan valaki, hogy a Kossuth-párt el mer menni az utolsó
konzekvenciáig? Ha hitte, szamár volt. Ki veszi komolyan a politikát? Adott-e a
Kossuth-párt okot arra a gyanúra, hogy igazi ellenzék? Dehogyis adott. Dehogyis
az. A mi kis parlamentesdi játékunkhoz szükség van ellenzékre is. Ennyi az
egész. Azt szeretnõk különben tudni, hogy mit is tehet a Kossuth-párt, vagy
akárminõ párt, ha a legfelsõbb hadúr azt mondja, hogy nekem több katona és több
pénz kell… Hiszen a mi pártjaink
vetekednek a lojalitásban! A mi parlamentünk a katonasággal õrzött
osztályimpérium parlamentje s nem a népé. Megad ez a parlament mindent, s
mindenek fölött pedig mindig megadja magamagát…
Arra
azonban mégis kíváncsiak vagyunk, hogy mi fog történni hamvazó szerdán. Úgy
halljuk, ekkor dönt a Kossuth-párt, s ekkor derül ki, hogy modern politikai
párt, megfordítják a latin proverbiumot, s ha harcba kezd, elõre megcsinálja a
békét. Hamvazó szerdán csak szankcionálni fogják a paktumot, mely bizonyára
jóval a harc elõtt megszületett. Nemzeti reformokat fog ígérni a hadseregben a
kormány, s az ellenzék diadalittasan rakja le a fegyvert s nyújtja babérra
fejét…
Örömhírt
mondunk tehát a belényesvidéki pellagrásoknak, a nyomorgó székelyeknek, a
kínlódó alföldi magyaroknak, minden rendû proletároknak. Nyugodtan halhatnak
most már éhen. Báró Karg s a többiek nem fogják elcsukatni azt a tisztet, aki
magyarul beszél. Akik miatt nyomorog a népünk, nem fejlõdik az iparunk, csordás
fizetést kapnak a tanítóink, koldusok a tisztviselõink - azok nem fognak jövõre
olyan sûrûen arcul köpni bennünket ama bûnünk miatt, hogy magyarok vagyunk. És
e nagy nemzeti vívmányt a Kossuth-pártnak köszönhetjük.
Humor
azért van a Kossuth-pártban. Lám, éppen hamvazó szerdán akarja kimondani a
leszerelést. A pártnak igaza van. Mért titkolják, mikor úgyis mindenki tudja,
hogy az obstrukció farsangi komédia volt.
Ám
hamvazó szerdán, ha nem is okvetlenül a naptár szerint valón, penitenciázniok
kell, és nem árt a lumpoknak. Hamvazó szerda közeleg. Az igazi hamvazó szerda.
Legalábbis közelegnie kell. Sok-sok év óta tart az õrült farsangolás. Van egy
szabadelvû pártunk, melynek múltjában szinte rikolt egyetlen szabadelvû folt,
egyébként aulikus párt volt mindig. Van egy Kossuth-pártunk, mely él egy nagy
névbõl, mely tartalmatlanság és lelkiismeretlenség s mely konzervativizmusban
esetleg a szabadelvû pártra is rá tud licitálni. És van egy néppártunk. Errõl
talán ne is írjunk többet. A népet pedig a kutya sem képviseli a parlamentben.
De azért a nép együtt bomolt, farsangolt esztendõk óta ezekkel a politikus
pojácákkal. El kell jönnie a kijózanító hamvazó szerdának. A nép szemének föl
kell nyílnia, s be kell látnia, hogy azok az urak ott fent komédiások, s hogy a
bõrét eladják a felséges népnek, mely elég bolond viszont magát adni el öt
évenként néhány forintokért.
Ez
lesz az igazi hamvazó szerda…
Nagyváradi Napló
1903. február 22.
A. E.
|