|
Nem
a választásról esik szó. Ki tudja különben is mi minden történik hajnalig
odakint Magyarcsékén. Agyonverik-e utolsó esetben Adorján Emilt vagy csak a
voksait fogják lepuffantani, - ki tudja? Dési Gézát elintézték fényes nappal.
Adorjánt éjszakára hagyták, mert õmellette képviselõk vannak. Nem lehet tudni,
mi lesz. Vigye is az ördög az egész választást. Nem beszélünk róla. Csak a
sikátorairól, amelyek odavezettek hozzá. Sötét, szûk s bizony kissé mocskos
sikátorok ezek.
Miért
kellett tegnap két szabadelvû jelöltnek pusztítani egymást Magyarcsékén? Miért
kellett Dési Gézára rászabadítani auktoritást, szolgabírót, zsandárt és
katonát?
Lehet,
hogy keresztülhajtják Papp Jánost, ám egész Biharország tudja, hogy Papp
Jánosnak volt a legkisebb tábora.
Azt
akarta Széll demonstrálni, most mikor a parlament feloszlatásának mumusa riogat
mind sûrûbben, hogy õ bánffybb tud lenni Bánffynál? Hiszen ezt tudtuk úgyis.
Hagyjuk el ezt a sikátort is. Hagyjuk el azt is, melyen a keresztvíz írásos
dokumentumát kérték egyik-másik jelölttõl.
Beszéljünk
csupán arról, hogy joga van-e a vármegyének meg nem változni? Mert érdekes
dolog: a vármegye nem akar megváltozni. Székháza itt áll Nagyváradon, és Nagyváradot
és a vármegyét egy évezred s egy világ választja el egymástól. Dölyfösen,
ridegen lök el minden közeledést. Ráröhög a lassan-lassan mégiscsak fényeskedni
kezdõ kultúrára. A vármegye domínium. Grasszál benne a familia, s minden
politikája családi politika. Divide et impera. Fõképpen pedig meg kell mutatni
a hencegõ, írni, sõt olvasni is tudó világnak, hogy a hatalom hatalom - írás és
olvasás nélkül is.
Pedig
voltaképpen csak a szusz a régi a vármegyében, fõként Bihar vármegyében. A
dinasztiákból egy-kettõ maradt meg. A dzsentri letört, s helyébe a réginél is
talmibb dzsentri ült. Elmúltak a régi vagyonok is. Elmúlt Tisza Kálmán és egész
iskolája. Kopottas, rozoga, penészes minden. Nagyvárad a maga nagy
intelligenciájával, modern, új lelkével valósággal eltaszította a vármegyét.
Fent
a hatalmon az az irány dominál, mely ellen Tisza Kálmán legádázabban küzdött.
Fõispánt akkor cserélnek Biharban, amikor akarnak. Tisza István már protezsálni
sem tud… Micsoda joga van hát a vármegyének meg nem változni? Micsoda joga van
a vármegyének tovább is gõgösnek, elmaradtnak, elfogultnak, antiszemitának,
családi berendezésûnek és - kínainak maradni!… Fõképpen szabad-e a vármegyének
teljesen elmaradni Nagyváradtól, a haladástól, a kultúrától, az élettõl? Nem
vagyunk keserûek. Bizonyisten nem a választás miatt haragszunk. Régen bánt,
izgat és nyugtalanít bennünket ez a kérdés.
A
világ halad. Az állam maga is egyre szociálisabb állam lesz. A vármegye
megmarad úrbéri berendezésûnek. A vármegye megátalkodottan istápolhat ostoba
tradíciókat, mialatt õ maga egyre vénebb, haszontalanabb, korruptabb és
korlátoltabb lesz. Ismételjük: nem a tegnapi választás fáj. Még az sem, hogy a
vármegye ismét antiszemitáskodott. Végre is manapság több intelligenciájú
indivídiumok [!] és testületek is estek antiszemita nyavalyába, mint a
vármegye. Az sem fáj, hogy a vármegyét egymás után éri a blamázs. Csak az a
hallatlanul impertinens állapot bosszant és bosszanthat is minket, hogy a
vármegye még mindig mámorosa a hatalomnak, atrox és javíthatatlan.
Jóslást
mondunk. Sokáig ez így nem tarthat. Lesz itt Bihar vármegyében olyan krach,
amilyet még nem pipált a világ. Büntetlenül és jogtalanul nem lehet hadakozni a
való állapotokkal, az intelligenciával és a haladással. Mert a vármegye nemcsak
az osztozkodó familiából áll. A vármegye népe felmondja egyszer a bérletet.
Mert a vármegye mai urai valósággal kibérelték a vármegyét, és bérlettel még
sohse éltek így vissza.
Írtuk
pedig mindezt nem éppen a választás miatt, s azoknak, akiket illet, megsúgjuk,
hogy ez írásunkban a sorok között van a több olvasni való. De jövünk esetleg
majd doronggal is…
Nagyváradi Napló
1903. február 25.
A. E.
|