|
Oh,
mért hogy elmúlás minden szépnek a sorsa a földön? Eleonora hercegnõ sóhajtja
ezt talán Goethe Torquato Tasso-jában. Íme, milyen szép volt a magyarcsékei
választás. Beöthy László fõispán, Szõllõssy Ferenc, Hoványi Géza s többiek sem
álmodták ezt szebben. Dr. Dési Gézát és pártját idején letörték, dr. Adorján
Emillel is elbántak. Bevittek a magyarcsékei románságba egy-két hiszekegyet.
Mert hát ilyenforma kortes-jelszavak hangzottak:
-
Le a büdös magyarokkal.
-
Tegyünk úgy a zsidókkal, mint Romániában tettek.
-
A zsidó-magyarok a ti vérbõl való embereteket akarják elbuktatni.
Szép
volt a harc. Szép volt a siker. Oh, hogy olyan hamar kellett jönnie az
elmúlásnak. Oh, hogy Bihar vármegye urai nem ismerik sem Goethét, sem az
életet… Õk még a régi virtusos világnál tartanak: sohse halunk meg… Pedig
meghalunk. Ez a száguldó, nyomorult élet agyontipor minden szép földi dolgot,
híres nagy hatalmat, tradíciót, dölyföt. Ez a száguldó, nyomorult élet fölvált
és fölcserél. Hiába szólnak neki oda:
-
De hiszen Bihar vármegyében mindig az történt, amit mi akartunk. A mi
familiáinkból kerültek ki mindig a kormányzó kiskirályok. Oly szép és
természetes volt, hogy itt mi vagyunk a hatalom…
Az
élet nem akarja respektálni a szerzett jogokat. Az élet még annyi koncessziót
sem ad, hogy legalább Bihar vármegyében maradjon minden a régiben.
A
nagy krach, amelyet a minap jósoltunk meg, már közeleg. Hogy beszéltek tegnap a
képviselõházban nemes Bihar vármegyérõl!… Na ez még nekünk is fájt…
Értsék
meg a mi írásainkat, akik tudnak érteni. Nekünk nem fájt a Dési Géza feje. Még
kevésbé az Adorján Emilé. Mi pártok és tusák fölött állunk. Nekünk a régi nóta
fájt és fáj. Az a nóta, amit [a] vármegye még egyre fújni mer. A vármegyei
nóta. Nekünk az fájt, hogy a vármegye még mindig deres-politikát mer ûzni. Nem
akar olvasni és okulni még az esetekbõl sem. A vármegye az érvágásnál tart, s a
modern orvosprofesszorok orvosságát kiköpi. Nem akarja észrevenni, hogy új idõk
jöttek. Apró babonák bagolyváraiba zárkózik a vármegye. Ha minden vármegye
megteheti ezt, Bihar vármegye nem! Mert Bihar vármegye a néhai nagy Beöthyek pátriája. A nemes magyar
liberalizmus históriai termõföldje. És mert Bihar vármegye lélegzetet
Nagyváradon vesz, Nagyváradon. Nagyváradon, mely talán a legmodernebb,
legintelligensebb, leghaladóbb és legdemokratább levegõjû városa ennek az
országnak. Íme két nagy ok!… E két okért nem lehet Bihar vármegyét úgy
gubernálni, mint valami urasági birtokot. Ezért kell ennek a vármegyének modern
vármegyévé válnia. A nagy negyvennyolcas láz voltaképpen a páriák fellázadása,
az akció és reakció nagy törvényének a jelensége most Bihar vármegyében.
Jelenti azt, hogy a nép megunta a jármot és urait. Jelenti azt, hogy minden
elmúlik az idõben… És jönnie kell a jobbnak, az emberségesebbnek.
És
mi sem anarchisták, sem gyûlölködõk, sem negyvennyolcasok, sem zsidók, sem
kozmopoliták, sem tudja a csoda, hogy mik: nem vagyunk. Vagyunk a radikális
demokrata haladás hívõi és harcosai. És ezért küzdünk a régi vármegye, a mai
vármegye, a babonás, a dölyfös, a familiáris, a feudális, az antiszemita, az
elnyomó, az erõszakos Bihar vármegye ellen. Azaz a vármegye kiskirályai ellen.
És hitünk igaz. Jóslásunk pompás. Közeleg a krach.
Azt
nem mondjuk, hogy nem volt szép a vármegye büszke élete. Szép volt. Szép volt a
magyarcsékei választás is. De a szépnek sorsa az elmúlás…
Nagyváradi Napló
1903. február 27.
A. E.
|