|
Le
nem tagadhatjuk, el nem sikkaszthatjuk azt a szintén kultúráján élõ s kultúra
felé törõ kisebb társadalmat, mely külön társadalom a nagyváradi s Bihar
vármegyei társadalomban, s melyet eddig legfeljebb sunyi politikai paktumok,
közös társadalmi babonák s közös önzõ érdekek fûztek úgy, ahogy s akkor, amikor
a magyar társadalomhoz. A románságot értjük. Nem a proletárok ezreit, kiket a
magyar proletárokénál is alacsonyabb szellemi és testi sorsban hagyott a
status-hatalom. Hanem a magasabb öntudatban élõket. Számolnunk s barátkoznunk
kell a velünk élõ románsággal. Meg kell próbálnunk az együtt emelkedést a
kultúrtársadalom nagy ideálja fölé, mely eljövend s mely majd fajt, vallást,
színt, szokást nem tekint, de egyesít a kultúra, az emberiség közös érdekei, a
közös haladás és tökéletesülés nevében mindenkit. Ma még a mi társadalmunk
dedósgyermek a kultúrtársadalom ideáljához képest. Ma még indulatosak,
szeszélyesek, babonásak, apró csacsiságokon megütõdõk, fölfortyanók, vadócok
vagyunk. Magyarok és románok és németek és mindannyian. De a jobban látóknak
már illik látniok és belesejdítniök a jövendõbe. Nem azt jelenti ez, hogy mi
tûrjük az apró Jancuk, vad tribunocskák hangos, lármás, rakoncátlan
álmadozásait. De azt sem jelenti, hogy ellenségei legyünk okvetlenül azoknak,
akik a kultúrát más nyelven szolgálják. Ne vakítson el bennünket a politika
kicsinyessége. A magyar társadalom egyre ügyeljen: tartsa meg az elvitázhatlan,
fölényes vezetést a kultúrában. A románság pedig ne felejtse el, hogy ezen a
földön csak magyar politika lehetséges, csak ez nacionális, csak ez helyes még
utilitárius szempontból is.
A
nagyváradi Szigligeti Színházban ma egy premier lesz. Román író. nagyváradi
férfi drámáját mutatják be. Az író kitünõsége a román irodalomnak, jó magyar
polgár, s a fajpolitikai exkurzióktól távol állott mindig. Ez a premier olyan
okosan kapcsolható össze egy másik, nagyobb premierrel: a nyílt, a kultúra
nevében nyilvánuló magyar-román barátkozás premierjével. És természetesnek
találjuk, hogy e kettõs premier Nagyváradon esik meg, hol a hajlandóság és
rátermettség a legnagyobb az igazi társadalmi, a kultúrtársadalmi életre.
Ennek
a lapnak Bánffy-szimpátiái ismeretesek, s hogy e szimpátiák kapcsolatosak a
demokrata, radikális haladás elveivel. E szimpátiák és elvek csak elsõ
pillanatra ellentétesek, valójában egymást kiegészítõk. Igenis akarunk
liberalizmust, akarunk hatalmas kultúrájú magyar társadalmat, de
liberalizmusunk szeretettel fogad más, igazi kultúrtörekvéseket is, és a magyar
társadalmat demokrata berendezkedésû kultúrtársadalomnak akarjuk látni.
E
nagy cél kiküzdésében nem nélkülözhetünk annyi erõt, amennyit a velünk
együttélõ, kultúrára törõ románság képvisel. E cél közös. Kiküzdése is csak
közös lehet. A magyar társadalomra nagy föladat vár. A kis falukból, az ország
minden részébõl szomorú hírek jönnek. A Belényes-vidéki inségre mutatunk most
rá csak. Komoly szociológusok jósolják, hogy ha tíz év alatt az állam és
társadalom kemény mentõ akcióba nem lépnek, katonák és csendõrök fogják halomra
lõni a rettenetes nyomorúságtól föllázadó népet. Ezt a népet közösen kell
kivennünk a lelki és testi nyomorúságból. Közösen kell dolgoznunk egy erõs,
emberséges demokrata társadalom megalakításán!…
…Íme,
így nõnek meg látszólag kicsi események, ha õket tiszta szemmel nézzük. Íme,
ilyen nagy és igaz dolgokat kellett - ha mindjárt odavetve is - fölhoznunk az
István vajda mai premierje alkalmából. Vulkán József derék író, szimpatikus
úriember, érdemese a magyar irodalomnak is. Örülünk, hogy az õ irodalmi
mûködése csinálta meg az elsõ nyílt - kultúrális közeledést és egyesülést
Nagyváradon és Bihar vármegyében a magyarság és románság között. De nézzünk
tovább. Most már induljunk szaporábban. Dákórománia õrültség. Fantom a
Nagymagyarország is. Az azonban valóság, hogy itt élnünk kellene. Csináljunk hát
lehetõséget és módot az életre. Csináljunk egy tûrhetõ Magyarországot. Ez közös
érdek. És ez volna ám egy premier!… Ha ezt nem csináljuk, akkor míg itt
egymással civódunk s tûrjük a proletár milliók gyötrelmét, akadályozzuk a
kultúrát, haladást és anyagi megerõsödést, összecsap fejünk fölött az ár!…
Nagyváradi Napló
1903. március 4.
|