|
Biharvár
megye, õs Biharország választott tegnap. Mintha múlt idõk fényét sugározta
volna vissza kis idõre a márciusi napsugár. Imponált, ragyogott és erõt
sejtetett tegnap ismét a vármegye. Alispánt választott õs Biharország. Jeles
szék az alispáni szék, de sehol sem jelesebb, mint Bihar megyében. Mert hát
vannak tradíciók, amelyek becsesek, s a bihari alispáni székhez ilyen tradíciók
fûzõdnek. Nagy volt a harc. Heves, lázas. De nobilis végig. Miskolczy Ferenc
lobogója gyõzött. Büszkén, magasan lobogva került ki a harcból a
Miskolczy-zászló.
Örvendünk
az örvendezõkkel. Szólhatnánk arról, hogy sok jelest adott már Bihar
vármegyének a Miskolczy de genere Bors familia, ám hozzánk nem illenék ez a
familiáris szempont. Elég ember magáért Miskolczy Ferenc. Ismerik. Mert
ismerik, azért vitték gyõzelemre a lobogóját. Ember. Egész ember. Ha becsüli a
tradíciókat, csak a becsülnivalókat tiszteli belõlük. Õ modern ember már. Oda
termett, ahova állították. Gondolataiban becsületes és logikus, érzelmeiben
demokrata és liberális, tetteiben konzekvens és férfias. Bizonyára az az
alispán lesz, minõnek programbeszédében ígérte magát. Lefelé sohasem lesz
rideg, fölfelé sohasem alázatos. A törvényen fog állni, hajlíthatatlanul és
keményen. Tudja jól, hogy a modern tudomány szerint a közigazgatás a
nemzettársadalmi élet éltetõ mezõje. A törvényen állva látni is fog tudni,
tenni is. Mint fõszolgabíró igazolta már ezt.
Szívesen
láttuk volna a Fráter Barnabás gyõzedelmét is. Fráter Barnabás kiváló
egyéniség. Ám, a döntés után is csak azt mondhatjuk: ha két ilyen férfiú küzd a
pálmáért, ezt a pálmát boldog nyugodtság odaítélni, bármelyik is gyõz. Bihar
vármegye így is, úgy is nyer. Kormányzó emberei között azért tovább is ott
marad a legyõzött. És a két küzdõ pártja gyönyörûen vívta meg a harcot, ahogy
illik is, mikor ilyen két derék ember küzd. Szunyogh Péter méltó utódot kapott.
És
most lezárhatnók az aktákat, ha egy tanulság nem követelné, hogy kemény
betûkben ideiktassuk. Megtesszük. Gróf Tisza István újra tapasztalhatta, hogy
nem olyan könnyû ám megtagadni egy immár néhai embert, ki valaha Tisza Kálmán
volt. Tisza Kálmán vármegyéjében sok minden változott, de az oligarchák napja még
nem jött föl. Hisszük és akarjuk, hogy ne is jöjjön. Ha ez nem tetszik gróf
Tisza Istvánnak: ott vannak Károlyi Sándorék. Okosabb, ha nyíltan is velük tart
már. Itt Bihar vármegyében nem lehet még mágnás-csizmákkal agyontaposni a
liberalizmust és demokráciát. Már azt tudniillik, ami mégiscsak él a lelkekben
ezekbõl. Föl a zászlóval s elõre. Úgy szeretjük hinni, hogy a jelen gyõzött a -
tegnapelõttel szemben. A közigazgatás dohos várába is betóduló modern
életlevegõ. E levegõbe kell beljebb hatolnunk. Ebben élhet ma már a vármegye
is. Lássák, akik látni tudnak s ilyképpen tegyenek, akiktõl immár most tetteket
várunk. Bihar vármegye választott. Volt két érdemes, jeles férfia. E kettõ
küzdött komolyan és a dolgokban élõ igazság szerint. Tehát Bihar vármegyének
gyõznie kellett. Gyõzött!
Nagyváradi Napló
1903. március 19.
|