|
Ez
írás komolyabb lesz, mint amilyennek címével sejteti magát. Az agrárius
primadonna - tetszik tudni, Fedák Sári volna, s a magyar Lueger Bartha Miklós.
És sietünk ideírni, hogy õk nem tehetnek róla, ha így összekerülnek.
A
Bob herceg nagyon nem intelligens darab, tehát Budapesten megõrjítette az
embereket. Fedák Sári erõs, okos, fiatal, tetszetõs leány. Letaszigált maga
elõl minden útjában álló nõcskét, ami szép, szerencsés és jogos dolog. Az õ
dolga, mert sem a Fedák Sárik, sem a Küry Klárák nem teremtõdtek arra, hogy
társadalmakat kavarjanak föl, lévén ez ma még a Lujzák, Drága Masinák
missziója. Mikor ez a leány - így hallottuk - elõször ruccant fel a színpadra,
forrott az egész ház, és e nagy forróságot lehûtötte néhány páholy és néhány
elsõ sor, melyekben a kaszinók urai csücsültek, kik eljöttek, hogy megóvják a
nagy, az isteni Klárit egy vad, falusi csitrileány esetleges diadalától. Ekkor
senki sem nevezte a Klárit agrárius primadonnának és szemitának a Sárit. A Sári
pedig pityeregve nézte a függöny-lyukon a kaszinói urak hideg tüntetését, s
bizakodva makacskodott: „fog még titeket a frász törni értem”. Sic. Mi légyen a
frász, nem tudjuk, de a kaszinói urak ma a Klári helyett a Sáriért bomolnak, és
a „liberális” tollforgatók jajveszékelve ordítoznak: megöli a liberalizmust
Fedák Sári, veszélyben van [a] demokrácia, a merkantilizmus, a Lipótváros, a
derék Küry-dandár, a természettudományi alap s a modern haladás. Hogy a macska
rúgja meg e jeles tollforgatókat, de el is tudja sorvasztani az agyvelõket az
Otthon, a New York kávéház és a többi. Ezeknek az embereknek a legnagyobb
búbánatuk a Bob herceg s a Klári megaláztatása. És ebbõl préselik ki a magyar
honhaza és társadalom nagy problémáit, holott az orfeumi Luna asszony és az
Indra jóval értékesebb dolgok a Bobnál s az Indrában vendégszereplõ Carola
Ceciliának ötvenezerszer nagyobb politikai és társadalmi vonatkozásai voltak,
mint a Klárinak és a Sárinak.
Ám,
hát ez urak látó és értõ képességének Csimborasszója egy operett színpad. És õk
innen magyarázzák és csinálják a társadalom, a politika, a mûvészet, az
irodalom ügyeit. Aztán persze, hogy alig két lap látta meg, hogy Bartha Miklós
kibontotta a keresztes fekete lobogót, s nyíltan keresztes háborút hirdet a
magyar zsidók ellen. Pedig ha Fedák Sárinak állandóan szenvednie kell a maga
agrárius volta miatt, Bartha Miklóst egyenesen le kellene bunkózni.
De
e jeles tollforgatók nem ismerik a magyar életet, csak a New Yorkot, az
Otthont, a színházakat s egymást. A Bartha Miklósok rettenetesen megnõtt
szarvait nem veszik észre. Õk a kaszinó urait a Bob herceg üstökénél ragadják meg,
holott e feudális, korlátolt banda ellen mégsem a népszínház nézõterén, a Küry
Klári köténye jegyében illenék e bizonyos liberális újságíróknak megvívni a
harcot.
Eddig
úgy tartottuk, hogy a magyar társadalomnak kivételesen, egy regula
megerõsítéseképpen, különb sajtója van, mint amilyet megérdemel, most már
tudjuk, hogy alantosabb. Pedig de alant áll ez a társadalom…
Nagyváradi Napló
1903. március 22.
(ae)
|