- A reakció
merészsége -
Hát
idáig már csak eljutottunk. Nagy stáció ez. A Széll-éra megérlelte a reakciót,
s most az pompázik bátran. Beteljesült hamar a jóslat, amit e lapban is
annyiszor megszólaltattunk. A reakció belopta magát mindenhova. A parlamentben
például övé a pártközi uralom. És beteljesült a jóslat másik fele is. A reakció
ellen csak egymaga a szociáldemokrácia küzd. Folyhat a népbutítás, a sajtó
terrorizálása, a jezsuiták aknamunkája, csuhások, apácák beözönlése,
protestánsüldözés, zsidóverés. Meglapul a régi szabadelvû, meglapul az új,
hallgat a szabadkõmíves, - borong a protestáns, tûr a zsidó. Nincs gátja a
reakciónak. Megszédülnek a józan koponyák, s a magyar glóbus idestova egy nagy
zárda-akol lesz. De készül elõállani a német állapot, ahol nincs más reménység
már, mint a szociáldemokrácia. Vasárnap íme - óh be szép lehetett - húszezer
ember zengte az új forradalmi dalt, s Bokányi Dezsõ hatalmas ovációban
kiáltotta ki, hogy a vörös lobogó fölveszi a harcot a feketével.
És
a reakciós banda megijedt. Ezekkel az emberekkel nem lehet ám paktálni -
gondolták. Sajtóvezérürüjök bégetett is rögtön.
-
Kultúrharcot akarnak az istentelenek.
…Hát
igenis akarunk. Vagyunk itt még ez országban sokan, kik nem törõdnek könnyen
bele a reakció járomba, s kik a vörös lobogó alá állunk, ha a fekete lobogót
másként porba rántani nem lehet. Nem mi akartuk így. Mért tettek bennünket
olyanokká, akik a harcban semmit sem veszthetünk?
De
értjük is ám a reakcionáriusok dühöngését. A két istencsodáját, a két
protestáns klerikálist, Bartha Miklóst és báró Kaas Ivort rukkoltatták ki
tegnap a parlamentben. Kaas Ivor interpellált, vádolt, gyanúsított,
agyarkodott. Bartha úr dühöngött. Ennek a jeles firmának egyre növõ merészsége
mutatja legjobban, milyen szörnyûket nõtt a reakció pár év óta.
És
milyen bárgyú módon akarták agyonütni a Bokányi igazságait. Hogy a
szociáldemokraták a kormány szövetsége[se]i. Ez - sajnos - nem igaz. De hát
olyan rettenetes vád ez, mikor a katolikus Franciaországban a képviselõház
elnöke s miniszterek szocialisták? Hát már védekezni sem szabad a fekete
veszedelem ellen, s aki védekezik, el legyen készülve, hogy Bartha Miklósba
botlik s bepiszkítja magát. Azt tán mondani sem kell, hogy Széll Kálmán válasza
Kaas interpellációjára valósággal bátorítása volt a reakciós tábornak.
Nem
csoda, ha a reakció merészsége egyre nagyobb. Ideiktatjuk Bokányi hatalmas
beszédének harsogó, gyönyörû punktumát:
„Mi
a középkori fringiáktól nem félünk. Ami ellen tiltakozunk, az az, hogy ezeknek
külön jogokat adjanak, hogy adjon nekik a kormány, a város pénzt, ingyen telket,
épületet azért, hogy ellenünk dolgozzanak. Ha a papok, a kongregációk a
felebaráti szeretet tanait akarják hirdetni, és ha azt hiszik, hogy az õ
személyük helyesebb, menjenek szõrcsuhába, saruba népgyûlésekre, és az eszme
erejével szerezzék a híveket, de nem a mi pénzünkön szép várakba bevonulva,
hogy onnan orgyilkos módra titokban támadjanak, és gyermekeinket akarják
megmérgezni.
Tudjuk
azt, hogy a papok sötét tervének a proletár-gyerekek esnek áldozatul, mert az a
szegény elhagyott gyermek nekik kész zsákmány, ezekbe verik bele a sötétséget,
hogy annál nehezebben menjen elõre a szabadság eszméje.
Most
tehát a küzdelmet egy új ellenséggel kell felvennünk: a felvilágosultság
letiprói ellen. És ha a papok nemzeti különbség nélkül zászlójukra írták a
fekete nemzetköziséget, akkor mi zászlónkra írjuk a piros világszabadító
függetlenséget.
Ezek
a szociáldemokráciának nagy feladatai, és, munkás elvtársak, vigyázzatok
gyermekeitekre. Elég rossz sorsban részesülünk mindnyájan, elég elnyomatást
szenvedünk, hát még az a nyugodt tudatunk sem legyen meg, hogy gyermekeinkre
jobb világ vár. Minden proletárnak kötelessége, hogy most síkra szálljon és a
klerikálisok megbuktatásával vigye diadalra mindenütt a nemzetközi forradalmi
szociáldemokráciát.”
Nos
ha azt akarják, hogy ezt a hitvallást egyre és egyre többen vallják, hát csak
tessék növelni a reakcionáriusok szarvait.
Nagyváradi Napló
1903. március 25.
|