38. A VARRÓLEÁNYOK

A varróleányok közt asszonyok is vannak, beesett mellû, négy-öt gyermekes asszonyok. A sztrájktanyán a múlt este voltak vagy kétszázötvenen a varróleányok, de szomorúak csak néhányan voltak. A többiek zajongóak, tereferélõk, nevetgélõk, kíváncsiak, vidámak, s mi úgy szerettük volna, hogy szomorúak legyenek mind. Hanem persze õk még sokáig vidámak lesznek, mint az a napszámos polgártárs, ki a Szt. László templom sarkán a múlt napokban így vidámította éhes pajtásait:

- Hát jó dolog volna cucilistának lenni százhúsz pengõ hónapi fizetéssel.

A proletárság öntudatlansága, a nyomorúság fatalizmusa sokkal megrendítõbb és szívet facsaróbb, mint a kioktatott, lármás agitátorok szónoklása a hitvány polgári rend s a kiszipolyozó tõke ellen.

Láttára a varróleányok gyülekezetének megértettük Károlyi Sándor urat, kit aggaszt a paraszt kóborló ösztöne, s ki ott akarja látni a szegény embert a túlvilági kárpótlást hirdetõ pap szájtátó nyájában. Kongregációk, bürokrata jegyzõk, istenes papok, katekizmus és nyomorú­ságos megpróbáltatások elintéznek minden dolgot szépen. A Szent László templom sarkán a korgó gyomrú proletár gúnyolja a kenyérért és jogért ordítót, s a kis varróleányok közül is nem egynek juthat eszébe, hogy pénzt nem csak varrással lehet szerezni.

Kicsi és nagy, gyermek és vén, férjetlen és férjes varróleányok nem is tudhatjátok ti azt, hogy a ti félkomoly sztrájkotok mégis csak az idõknek az igazsága s mégis csak méltóbb ilyen ciceró betûs írásokra a lengyelzoltánok komédiázásánál. Még ha vihogtak is sokan ott a sztrájk­tanyán, egy világra nehezedõ, szíveket emésztõ, nagy kérdésnek a fölcsukló zokogása a ti sztrájkotok. Mert a ti félkomoly sztrájkotokban is a nõ követel helyet az elhelyezkedésre, kenyeret és jogot.

Hogy egészen igaza van Bebelnek, nem mondom. De bizony a férfiproletárnál szánandóbb a nõ, ha nem proletár is. Akár a feleségi pályán, akár doktori diplomával a kezében, akár a telefonnál. Mindenütt. Akár a varrómûhelyben. Fel nem ismerése önnön-rabszolgahelyzetének teszi a nõt a mai társadalomban a legszánandóbbá, s Bebelnek igaza van, mikor valamennyi nõ közt a pezsgõzõ, gummirádlerezõ, a mámorosan élõ színésznõt tartja a legszánandóbbnak, aki nem látja, hogy milyen lealázó, rabszolgaélet az övé. Hol van mindannyiuknál az emberhez méltó élet posztulátuma: szabadon, hajlandóság és kedv szerint dolgozni, élni és szeretni? A férfiak sok-sok milliója nehányak jómódjáért s kedvteléseért él, de a nõk csaknem mindannyian. És az õ nagyobb, századok dogmáival jobban helybenhagyott leigázásuk nehezebbé teszi, hogy õk errõl megvilágosodjanak. Ha feljajdulnak, annyi komolysággal teszik ezt csak, mint a nagyváradi varróleányok. És a jövendõ az õ számukra még messzebbre van, mint a férfi-proletárok számára.

A varróleányok sztrájkja azonban mégis csak az idõ igazsága, ha õk errõl nem is tudnak semmit. Mint ahogy az idõk igazsága az is, hogy mikor a társadalom növekedõ egyenlõt­lensége még az uralkodó nehányak számát is redukálja, s az élet kényelme mind kevesebb kézbe kerül, egyre sûrûebb lesz a tömegek vétója. Magyarországon is már néhány esztendõ óta sztrájk sztrájkot ér, s most is vagy hat nagy magyar város munkás proletársága háborog.

A nagyváradi varróleányok sztrájkja eseménynek is a nagyobbak közül való. Arról nem szólva, hogy pikantériája van a léhák elõtt. Ám a szociológusnak a legérdekesebb. Nagy szimptómája a társadalom súlyos betegségének. És kiválóképpen foglalkozhatnak vele a szociológia feminista specialistái.

E szegény kis olcsó szoknyás leánysereg szánalmas serege a mai társadalomnak. Az a szegény kis lány, kibõl varróleány lesz, emberiesen és önérzetesen csak két út között választhat. Az egyik nehezebb. Az tudniillik, hogy férjet kaparinthasson. Szegény munkást és iparost legjobb esetben. S ekkor életre hozhat egy féltucat gyermeket és lesoványodva, száraz kenyéren, rongyokban - el is agyabugyálja esetleg a durva vagy italos férj - végigélvezheti az életet. Vagy dolgozhat. Téglát hordhat, s ismét legjobb esetben megtanulhat varrni. Csoda-e, ha nagyon sok közülök a két út helyett a harmadikat választja, melynek non plus ultra eredménye: bejutás egy színházi kórusba. Ha nem is nagyon komoly a varróleányok sztrájkja - jelenti, hogy a nõ gondolkozni kezd és fog. Munkát és jogot akar. Ez a jövendõ muzsikája szintén. Zavaros még és léha egy kicsit, de nagyszerû szimfónia lesz belõle egyszer!

Nagyváradi Napló 1903. április 1.

A. E.