|
Izé
úr ma vagy gyõzött vagy bukott. Alighanem gyõzött, mert igen nagy volt a
vágyakozás Izé úr után. Széll megkívánta, Kossuth Ferenc megkívánta, még talán
Bánffy is megkívánta Izé urat. Azt beszélik, hogy érdekében leveleket írt
Bartók kálvinista szuperintendens s Majláth zöld püspök egyaránt. Ha valaki azt
újságolná, hogy Gyurátz Ferenc lutheránus püspök, dr. Kohn Sámuel fõrabbi
Ferencz József unitárius szuperintendens, Papp I. János, Mangra Vazul Fuchs
Mór, Laurán Ágoston, Mayer György nazarénus fõprédikátor, az adventisták,
baptisták, szombatosok fõpapjai mind mind korteskedtek Polónyi Géza mellett, el
kellene hinnünk. Mert sohse láttunk nagyobb harmóniát, mint a közeli napokban
Polónyi Izé Géza úr körül. Izé úr kellett mindenkinek, s az õ dicsõségét zengte
mindenki. A parlament nívója követeli, hogy Polónyi Géza újra bejusson a
nagyságos urak közé. Így írták. Nem szólván arról, hogy a parlament nívóját
megette a fene már régen, okvetlenül jól megy a soruk néhány nap óta a gyomorspecialistáknak.
Mert mostanában sok mindenhez hozzá kellett szoknia bár a magyar gyomornak, de
ez a legújabb közéleti tálalás a rinocerosz gyomrát elrontaná. Idáig kellett
hát eljutnunk. Hozsánnázva rakják egy Polónyi Géza fejére azt a babért, mely állítólag
a legszebb polgárbabér. A legnagyobb intrikus, a legsötétebb lelkû, a
legveszedelmesebb Polónyi Géza fejére. Esze van? Tud? Harcbíró? Annál rosszabb.
Szüllõ Gézáéktól az ördög sem fél. Még Rakovszky Istvántól sem, akirõl -
mellékesen ideírván - most hallottuk azt az érdekes dolgot, hogy míg
képviselõnek nem választották meg, félbolondnak tartották egész vidékén annak a
falunak, ahol akkoriban meglehetõs koldus állapotban lakott… Hiszen éppen azért
veszedelmes Izé úr, mert a legzseniálisabb komédiás minden magyar politikusok
között. Hiszen éppen ezért számít reá mindenki, Széll és Kossuth Zichy Nándor
és Bánffy. Polónyira mindenki számíthat és senki sem számíthat.
De
legbizonyosabban nem számíthat rá a liberalizmus. Erre bizonyosan csöndes
mosolyok fakadnak. Hát kinek kell ma a liberalizmus? Legalább is komolyan kinek
kell? Talán Bokányi Dezsõéknek, meg nehány javíthatatlan szabadgondolkozónak.
Azután nincs tovább… Vajon nem írt-e Polónyi Géza érdekében a magyarországi
szabadkõmûvesek nagymestere is. Nem lehetetlen ez sem. Széll Kálmánt támogatni,
Prohászka Ottokárt dicsérgetni, alamizsnaosztáson kívül mást nem csinálni,
kerülni az összeütközéseket: ez az új szabadkõmûves iskola.
Jön
a sötétség? Hadd jöjjön. Nem elég reakcionárius a magyar parlament? Jöjjön
Polónyi Géza. Az ember igazán kezd kétségbe esni, hogy a sötétség és meglapulás
e szépséges idejében érdemes-e becsületesen el-elkiáltani magát az embernek.
Miért? Valahogy csak lesz, mert sehogy még sohasem volt…
Maradjunk
azonban Izé úrnál. Egy úrral küzdött meg, kirõl egyebet sem tudunk, mint hogy
szerencsés fickó, ki egy gazdag herceg veje.
De
azért óriási diadala volna a jobbnak, nyeresége a magyar közéletnek, ha ma
Tagányi gyõzött. Minden percben várjuk a telefon csöngését. Bárhogy is dõljön
el az ügy, bármi is legyen az eredmény, letörülni azt a szégyenfoltot,
eltagadni azt a dokumentumot nem lehet, hogy Polónyi Géza a képviselõválasztó
porondra országos hurráhzás közben állott ki. Izé úr az idõk embere. Szeressék
és gyönyörködjenek benne, akiknek még nem ment el minden gusztusuk a mai magyar
élettõl…
No,
ebben a percben értesülünk, hogy Tagányi visszalépett, s Polónyi Gézát
Kézdivásárhely egyhangúan megválasztott képviselõjének jelentették ki. Nekünk
nincs az ügyrõl több mondanivalónk…
Nagyváradi Napló
1903. április 9.
A. E.
|