|
Ha
cselekedtem verset is már Fedák Sárihoz, nagy jussom van kellemetlen prózában
is írni róla. Mert hogy tegnap este térdig járt a rózsában - kacagj bajazzo és
Küry Klára - a tiszta mûvészet múzsájaként ünnepelték, s Bereg vármegye a
fõnótáriusát küldte fel virághintés és ováció végett, holott még egy évvel
ezelõtt igen kis véleménnyel és nagy orrfintorgatással valának iránta a beregi
úri rendek. Szólhatnánk arról, hogy Bereg vármegye, tekintetes fõnótáriusának
nincs-e jobb dolga, mint operett-ünnepségeknél statisztáskodni, de valának ez
ünnepségeknél érdekesebb dolgok is. Szent Lotti s két vidám ezredes, legyetek
tanúink, hogy Porzsolt Kálmán úr tévedett. Hiszen ünnepeltünk mi is és mi is
túlságosan Fedák Sárit, de sohse mertük ezt a tiszta mûvészet nevében tenni, s
ha van politikai primadonna, leginkább Fedák Sári az, akit csak a minap vágott
a zsidókhoz az „Alkotmány”. És ha nem is szomorít el végképpen az, hogy minap a
Theater an der Wienben láttam a Cigánybáró egy délutáni elõadását úgy, ahogy a
Népszínházban sohse fognak tudni játszani, holott ennek a színháznak egyetlen
sláger-primadonnája sincs, de az a szörnyû kontraszt megráz, hogy mikor
nyugatabbra szent, áhítatos lelkesedéssel ünneplik például Pelléas és Mélisande
poétáját, nálunk a Bob herceg firkálói aratják a babért, s ez alkalomból
tartódik lecke és kitanítás a tiszta mûvészet jegyében.
Nemcsak
színházi állapotainkat szimbolizálja Fedák Sári térdig rózsában, hanem a mai
egész nyomorúságos magyar életet. Fedák Sárinak elég Fedák Sári Széll Kálmán
is. Fedák Sári is a politika, a társadalom, a mûvészet, a sajtó. Igaza van a
kaszinónak: éljen Fedák Sári!…
Nagyváradi Napló
1903. április 10.
(ae.)
|