|
A
Kommendáns rét sorsa nem rabolta el még egyetlen éjszakám álmát sem, s
Moskovits Adolf urat nincs szerencsém személyesen ismerni. A levegõben élõ
lények ama fajtájához tartozom, mely gazdasági kétségek és eredmények nélkül
szalad végig az életen. De rapszodikus voltomat egyhíti mégis, hogy látok.
Meglátom azt is, ami nem érdekel s amit meglátok, abból kázust csinálok, mert
hitem, hogy kázusok szaporítása által igazodik az élet, és ilyenformán jutok én
most a Kommendáns réthez…
*
Elég
szocialistának érzem magam de egy dolog már régen csiklandoz. Az ördögbe is:
nekünk erõnek erejével kellene a kapitalistakat csinálni, hogy legyen kik ellen
küzdeni a szocialistáknak. No, ez csak tréfa. De az bizonyos, hogy nem azokon
kellene kipróbálni a szocialista pörölyt, akik verejtékezve dolgoznak maguk is.
Moskovits Adolfról azt hallom, hogy prototípusa a derék self-mademanoknak.
Semmibõl kezdte, nehéz munkával kezdte. Ipartelepének ma messze külföldön is
renoméja van. És õ és fiai még ma is verejtékezve dolgoznak. És munkát és
kenyeret adnak ezernél több embernek. Talán ez mégis valami ebben az országban,
hol pellagrától hull az ember, mint a légy. És talán inkább az éljen, aki tud
élni. Mert nálunk tudniillik az a szokás, hogy az olyan vállalkozásnak jár ki a
pártolás, mely az elsõ lendítésnél fölfordul. Én nem vagyok közgazdász és
esküszöm Marxra, de az a nemzeti vagyon még sem lehet frázis. Avagy úgy illik
ez agrárius Magyarországon, hogy a tavaszi tehenészeteké legyen minden
jóindulat?
*
Friedländer
Sámuel zseniális ember és én õt nagyon szeretem. Sokra értékelem, szeretem dr.
Kurländer Edét is. De most rosszkor voltak szocialisták. Bõséges hadakozó
kedvük most rosszkor csapongott.
A
Kommendáns rét nélkül el tudom képzelni a magyar Birmingham-t, de talán egy pár
kémény mégis kellene hozzá. Legyen talán egy kis különbség Nagyvárad és
Kecskemét között. Engedje ezt meg nekünk a magyar agrárius korszellem. És hogy
pláne a haszontalan Kommendáns rétet jól is megfizetik, ez még agrárius
lelkeknek is érdemes merkantil gyönyörûség…
*
Csak
jöjjenek a Moskovits Adolfok. Bár jönnének. Oda kellene adni nekik minden
piacot. Én eltolatnám a Szent László templomot s odaadnám nekik ezt a teret is.
Sõt más útbaesõ templomot és zsinagógát is eltolatnék. És nehogy kétségei
legyenek valakinek, hogy talán kegyesek voltak Nagyvárad atyái. Bizony zsidók
voltak, örmények, sõt angolok. Igen jó seftet csináltak.
Mert
ha mennyi vezércikket írtak a magyar iparpártolásról, annyi határozatot, a
csütörtökihez hasonlót, hoztak volna, itt-ott már talán volnánk valamik. Már
talán volna sok Moskovits-gyárunk, kevesebb törvény a kivándorlásról, kevesebb
pellagrás betegünk. De sokkal több volna más hasznos földi jóból. Oh, agrárius
hon, mikor javulsz meg már?… Csak ennyit akartam mondani én a nagyon rossz
közgazdász, de becsületesen modern ember s a nagy tõke hivatásos ellensége…
Nagyváradi Napló
1903. április 11.
A. E.
|