- A
szociáldemokraták világa -
Vandervelde
szózatát akarom: mi forradalmat akarunk! Forradalom ez a mai modern élet.
Fölségesebb, emberibb a Branyiszkóval, Isaszeggel, Nagysarlóval és Piskivel
megfestett forradalommál. Jelen világra jövendõ világ még nem száguldott soha
ily gyönyörûségesen, ily hatalmasan, ily hittel. Evangélium még sohasem volt
annyira evangélium, mint most. Mint most a szocialista evangélium. Belereszket
vagy beleittasul az ember. Ha fél is tõle, megcsodálja. Ez a jövendõ. A súlyos,
a kikerülhetetlen jövendõ. Nincs több erõs hit ma. Csak ez az egy. A szentséges,
az áhított célt, a boldogságot sohasem ostromolta hit még erõsebben. Betöltette
ez a hit az egész modern világot, de meghatóbban, hatalmasabban sehol sem
dolgozott, mint itt, e legigazságtalanabbul megosztott, szépséges és
nyomorúságos magyar földön. Néhány évvel ezelõtt kész, predestinált mártir volt
e hit minden hívõje. Nem is kereszt, de zsandárszurony, tolonckocsi s dutyi
várt minden hívõre. Itt Nagyváradon összejöttek egyszer nagyképû és nagy és
naiv hitû emberek. - Méltóztatnak emlékezni az országos nemzeti szövetség
országos, lelkiismeretlen komédiájára. A karzatról, míg odalenn vígan
banketteztek s tósztoztak, lekiáltott egy tüzesszemû, sápadt, gyönge gerincû,
beteg szabólegény bizonyos Kohn Lipót nevû, katonavárosi zsidógyerek:
-
Le a sovénekkel! Adjatok inkább kenyeret. Hazugság a beszédetek!…
Ez
volt az elsõ szocialista hang Nagyváradon. Szegény Kohn Lipótot mindjárt
elvitték a tömlöcbe, mert megzavarta a nagyságos és nagy szájú hazaffffy urak
mulatságát.
Pár
rövid esztendõ óta milyen csodálatos változás esett. Ma Bokányi Dezsõvel együtt
érez minden szabadon gondolkozó ember s a mélységbõl fölkapaszkodtak jó magasra
immár a fanatikus proletárok. És már csak átlag szolgabíró mer ostobáskodni.
Nagyváradon immár szociális balzsam illat kereng a levegõben. A „Dada” egy
elõadásán a Szigligeti Színházban e szociális darab csodálatosan zseniális
írója, Bródy Sándor már tapsok között jelenthette ki:
-
És én szocialista vagyok.
Gerõ
Ármin fõkapitány nem mer szocialista lenni, de nem mer antiszocialista sem
lenni. És ügyvédek, jeles agyvelejû hírlapírók, orvosok, kereskedõk nyíltan
vallják, hogy õk szocialisták…
És
a forradalmat mégsem õk csinálják. De a legproletárabbak. A sûrû s csaknem mind
eredményes sztrájkok mögött õk állanak. A nagyváradi szocialista világnak egy
agitáló serege van, s ma még ez a sereg az egész nagyváradi szocialista világot
reprezentálja. Ki ne volna kíváncsi a jövendõnek e nagyváradi világára? Ki ne
vágynék ismerni e szürke apostolokat, kik dolgoznak, izzadnak s elkopnak
hitükért, s kik bátrabbak mindannyiunknál. Ezt a világot, ezt a sereget föl
kell vonultatnunk. Íme:
Pár
esztendõ növelte meg a nagyváradi szocialisták táborát. E tábor jórészt iparos
munkásokból áll, de kereskedõk, földmívesek, napszámosok s minden fajtájú
proletárok is vannak benne nagy számban. Fõ erõssége e tábornak a
szervezettség, mely még nem befejezett, de már jelentõsen nagy. A sok
szakegylet, könyvtár, fölolvasó ülés, gyûlés nevelik a szocialistákat. A
munkásvezetõket láthatják a nagyváradi szocialisták élén. És e munkásvezetõk
többnyire autodidakta, de képzett, lelkes emberek. És vannak közöttük már
lateinerek is. Ezeket a munkásvezetõket s bennük a nagyváradi szocialista
világot mutatjuk be pár vonásban.
Pasuk Károly
Huszonöt
éves kõmívessegéd. Tizenhét éves korában már fanatikus szocialista volt. Õ a
legrégibb nagyváradi munkásvezér:
-
Engem még Bánffy Dezsõ erõsítgetett a hitemben, mondotta nekünk. Rendkívül
heves temperamentum. Volt elég baja, mikor még a rendõrlegények úgy kezelték a
szocialistákat mint csirkefogókat. Nagy ereje a pártnak, igazi agitátor.
Vántus Károly
Új
ember Nagyváradon, de talán a legrespektáltabb a szocialista vezérek között ez
a huszonnégy éves nagyon intelligens arcú és fejû kálvinista gyerek. Ácsmunkás
egyébként. Mikor kérdéseket tettünk hozzá, mosolyogva adta ráadásul válasznak:
-
Büntetlen elõéletû vagyok, mert még nem töltöttem ki azt a pár hónapi fogházat,
amit izgatásért szabtak rám.
-
Hogy lett szocialista?
-
Tizenhét tizennyolc éves koromban természettudományi olvasmányokhoz jutottam.
Késõbb kezembe akadt Büchner erõ és anyag könyve. Nagyon vallásosnak neveltek.
Dühösen hajítottam el az istentelen könyvet, de késõbb újra fölvettem… És kész
szocialista voltam. Aztán gyûlésekre kezdtem járni. Elolvastam Bebel stb.
munkáit.
-
Nem fél, hogy Nagyáradot elhódítják önöktõl az újonnan szervezettek?
-
Ezek bizony sok bajt csinálnak. Hátráltatják, akadályozzák a mi eszméink
hódítását. De félni nem félünk. Mi vagyunk az igazi szocialisták.
-
Bízik-e az általános választási jogban, kérdeztük a fiatal vezértõl.
-
Bízom. Nem lehet attól sokáig elzárkózni.
-
És ha meg lesz az általános választói jog?…
-
Bízom benne hogy a nép bizalma engem is fölküld a parlamentbe, hol megcsináljuk
majd a szociális népállamot.
Ehrenfeld Adolf
Az
ismertebb vezetõk közül való. Hét év óta szocialista. Budapesten járt el
munkásgyûlésekre. Õ egyik szervezõ talentuma a nagyváradi szocialistáknak. Igen
lelkes ember õ is. Megkérdeztük a többek között tõle:
-
Bízik-e abban, hogy Nagyvárad polgársága rövid idõ alatt a szocialista lobogó
alá áll.
-
Bár éppenséggel nem tartok sokat - válaszolta - a nagyváradi polgárok politikai
bátorságáról, de azt hiszem, hogy a növekedõ reakciótól való félelem hozzánk
kergeti õket. Úgy történt ez Németországban is…
Sonnenwirth Lajos
Joghallgató,
akit az erõszakkal kir. katolikussá tenni akart jogakadémia pár rémesen
konzervatív tanára bizonyosan nem nagyon kedvelhet az elveiért. Huszonegy éves
fiatalember, sokat olvasott.
-
Mi tette szocialistává? - kérdeztük tõle.
-
Révai nagy munkája, a társadalmi jól-lét föltételei. Azután Lassalle-nak
olvastam egy beszédét.
-
Mióta szocialista?
-
Három év óta. Egy év óta merem azonban csak ezt nyíltan hangoztatni, s azóta
részt veszek az agitációkban is.
Lelkes
tüzes, temperamentumos ifjú ember Sonnenwirth Lajos. Múltkoriban jelentette föl
egy népgyûlés inspekciós rendõrtisztje izgatásért. Most õ is fenn van a
budapesti kongresszuson.
-
Indítványozni fogom - mondom a kongresszuson, hogy a párt magyarázza meg a
népnek nemzetközi jelzõjét, hogy ez nem jelent hazátlanságot. Ez a félreértés
nagy akadály a magyar nép között való terjeszkedésben, pedig nekünk ezt a népet
kell meghódítanunk.
Homonnay Albert
Nagyon
érdekes ember ez a Homonnay Albert. Szinte típusa a büszke szellemi
proletárnak, a fejmunkásnak. Joghallgató õ is, mint Sonnenwirth. Nem mindennapi
egyéniség. Õ volt az, aki gyalog s pénz nélkül megjárta a párizsi kiállítást.
Errõl az útjáról írt naplóját a mi lapunk közölte is volt. Poéta akart lenni.
Ki is adott egy kötet verset. És - ami nem kicsi dolog - rájött, hogy õ nem jó
poéta. És azóta nem ír verseket. Nagy dolog ám ez. Kérdeztük tõle, mióta
szocialista:
-
Mióta megjött az eszem. Egyelõre olvasok szocialista könyveket, füzeteket.
Mûködni, agitálni csak azután fogok erõsebben, ha tudni is fogok eleget.
Negyedéves
joghallgató már különben. Nagy nyomorúságok között folytatta tanulmányait.
-
Majd meg fogok fizetni ezekért a nyomorúságokért ennek az önzõ társadalomnak -
mondotta keserûen.
Azután
eszébe jutott, hogy az a munkatársunk, akivel beszélget, írta meg elõször róla,
hogy õ rossz poéta, s így szólt:
-
Hálás vagyok azért a kritikáért. Azután találtam meg magamat, azt, aki ma
vagyok.
Fischer Márton
Szabóiparos.
Munkaadó.
-
Kizsákmányoló õ is - tréfálkoztak elvtársai.
Intelligens
arcú fiatal ember. Külföldön járt. Sok híres szocialista politikus beszédét
hallgatta és sokat olvasott a szocialista literatúrából. A szabók sztrájkját a
múltkoriban õ vezette.
-
Szeretnék megnõsülni, mondogatta beszélgetés közben -, de már vagy kétszer
kaptam kosarat azért, hogy szocialista vagyok… Vántus Károly beleszólott a
beszédbe:
-
Én meg azóta nõsülhetnék könnyen, ha akarnék, mióta szocialista vagyok.
Tenczer Lipót
Asztalossegéd.
Huszonhét éves. Mikor kérdeztük, hogy hova való nevetve mondta:
-
Erre már kíváncsi volt vagy kétszer Gerõ fõkapitány is.
Heves
megyébe való különben, s látszik rajta, hogy e fekete föld gyermeke. Már
Budapesten ismert szocialista volt 1891-ben.
Heller Mór
Az
agitáló gárdából való. Lelkes közlegény. Fiatal ember még. Asztalossegéd.
Dicsekedve mondta:
-
Én már régi szocialista vagyok.
Weisz Ignácz
Cipész
munkás. A szakegylet alelnöke. Öt év óta szocialista. Két évig Budapesten
agitált.
Szilasi József
A
vezérek egyik legnépszerûbbje, Kálvinista ember. Józan eszû, nagyon értelmes.
Négy gimnáziumot végzett. Huszonnyolc éves, ácsmunkás. Azért is szeretik az
elvtársai, mert ötletes, jóhumorú ember. A legszomorúbb sztrájkok idején õ a
fölindító. Büszkén mondta, mikor kérdeztük, hogy lett szocialista:
-
Magamtól. Láttam, megértettem a dolgokat. A társadalom ezer igazságtalansága
nevel szocialistákat agitátorok nélkül is.
Süssholtz Sándor
Huszonkilenc
éves, bádogos. A vezérek közül való õ is. Mint kész szocialista s kész agitátor
jött le Nagyváradra. A nagyváradi szervezetben új ember, de már tevékenyen
agitált.
Szücs Ferenc
Borbélymester.
Önálló iparos. Arról panaszkodott volt egyszer nekünk, hogy még sem járja, hogy
Nagyváradon az önálló iparosoknak még derogál bevallaniok, hogy õk
szocialisták.
-
Pedig - mondotta - Magyarországon pár százezer ember kivételével mindenkinek
szocialistának kellene lennie.
Lelkes
agitátor Szücs Ferenc. Felesége s gyermekei vannak.
Markó Elek
Kõmívesmunkás.
Egészen fiatal ember még.
-
Nagyon vallásos, szinte bigott voltam. Egyik leglelkesebb tagja a nagyváradi
katolikus legényegyletnek. De fölvilágosodtam hamar.
Markóval
nagyon dicsekesznek az elvtársak éppen azért, hogy a legényegylettõl hódították
el, s neveltek belõle lelkes agitáló szocialistát.
Nagy Lajos
Ismert
sztrájkvezér. Harmincegy éves. Cipész. Nagyon hasznos tagja a pártnak.
Különösen a sztrájkmozgalmak vezetéséhez ért.
Ifj. Pelle János
Huszonnyolc
éves. Kõmûves. Egyelõre még olvas, tanul. Vele nem tudtunk találkozni.
Hallotta, hogy keressük, s egy papírlapot küldött hozzánk. A papírra ceruzával
ezt írta:
-
Én a mai társadalmon úgy vélek segíteni, ha mindazokat a korlátokat, melyeket
emberek és emberek közé vontak, s melyek a társadalmat külön osztályokra
osztják, leromboljuk. Ha ez megtörtént, elõáll a szociális társadalom.
Szocialista nők
Rendkívül
figyelemreméltó dolog, hogy már nõi agitáló hívei is vannak a nagyváradi
szociáldemokrata pártnak. A vezérek erõsen bíznak, hogy fõként a most
lezajlott varróleánysztrájk sok nõi elvtársat szerzett. A szocialista nõk
között Prokkay Sándorné a legismertebb. Egy szabóiparos felesége. Fiatal,
csinos, szép asszony. Lelkes nõapostola a szociáldemokráciának s csak az fáj
neki, hogy nincs tere az agitációra. Molnár Jolán csinos 21 éves leány. A
varróleányok sztrájkjában sok érdemet szerzett. Nagy Teréz is fiatal leány, kész
szónok, bátran és jól beszél. Lelkes vezére volt a leányoknak, még van aztán
néhány ismertebb szocialista nõ. Elõhírnöke a jövendõ zenéjének a magyar
feminista mozgalomnak…
*
Ezek
az agitáló emberei s még néhányan a nagyváradi munkásnak. Érdekes dolog, hogy a
Katonaváros, a szegénység e külvárosa nevelte a legtöbb nagyváradi
szocialistákat. Vallásra nézve legtöbb köztük a zsidó és a református. Most az
a reményük, hogy az összes nagyváradi baptistákat megnyerik elveiknek.
Nagy
már a tábor s nagy a reménye, hogy rövid idõn még nagyobb lesz. Nem árt ám ezt
tudni a polgári társadalomnak, de fõként a klerikalizmusnak.
Nagyváradi Napló
1903. április 12.
|