|
Ismét viszontláttuk ezt az édes, pajkos
kis operettet, melynek csaknem minden száma fülbemászó, kedves, szép zene.
Nevettünk - ki tudja már hányadszor - a néha-néha vaskos vicceken, melyeken
azért nem lehet, nem tudunk megbotránkozni.
Az előadást elég szép számú közönség
hallgatta végig. Sokat tapsoltak a szereplőknek, kiknek játéka, éneke
magasan felébe emelkedett az operettelőadások rendes nívóján.
A címszerepben Kaposi Józsa ért el
teljesen kiérdemelt sikert.
Ügyes, kedvesen pajkos volt minden
mozdulata, sikerült énekszámait többször megújrázták. Különösen nagy hatást ért
el „A kis alamuszi” refrénű indulóval, melyet szépen, kedvesen énekelt el.
F. Kállay Lujza - mint mindig - úgy Sarah
szerepében is elragadta a közönséget. Illúzió-tánca különösen tetszett, s meg
kellett ismételnie.
Szentes és Rubos a megtestesült derültség
voltak, s nem mulasztották el szerepeiket teljesen kiaknázni. A többi
szereplők is sikerrel állották meg helyöket.
A karok jók voltak, de a zenekar néhol
botrányosan hamisan játszott. Megemlítjük, mint immár ritka dolgot, hogy a
színlapon jelzett szereplők közül senki sem „sajtóhibából” került oda, s
hogy a fekete táblán nem volt semmi proklamáció. Az előadáson kívül ez a
körülmény is kellemesen érintette a közönséget.
Debreczeni Hírlap
1898. december 22.
(a. e.)
|