|
Mire
eljött az erõszakos május, melyet a jámborok poétikusnak, tündérinek s minek
nem neveznek, hullóban az orgonavirág s még bimbóban sincsen az akác. Én két
édes virágom… Ez erõszakosan is életre serkentõ, buja, vad május, mely tegnap
már valóság[gal] égetett a napjával, addig csókolgatta a lankadt hervadó
orgonafürtöket, míg azok egy kissé feledték az áprilisi deret, fagyot, havat,
ezeket a kéjes hideg csókokat, s nemsokára már az akácfürtök is megfehérlenek.
De hajh, nem illatozott kedve szerint az orgonavirág ez idén, s én az akáctól
sem várom a régi édes elbódítást. Hajh, hajh… Szégyenlem ezt az unott, régi
nótát… De újra és újra elõosong [!] a lelkembõl:
Nem tudom én, hisz
május volna most is,
Van most is asszony, szín, illat, meleg,
Elvétve tán nyit orgona virág is,
Vannak tán most is balga emberek,
Jámbor eszét tán most is elhajítja,
Mámoros éjjel egy-egy szeladon…
És mégis, mégis nem lángolunk mint egykor,
Olyan ész nélkül, olyan szabadon…
Nem,
nem… Csúnya erõszakos ugyan a május. Kerget bennünket a napsugárra, ligetbe,
zöldbe, asszony után. De olyan exlexes minden. Nem olyan, mint egykor volt,
vagy amilyennek egykor - véltük…
*
Az
ország pedig nem tehetvén s nem lévén érdemes tenni egyebet, - nevet az
exlexen. Sajnálkozik a szegény jóságos végrehajtókon, kik most vakációzni
kénytelenek. És csinálódik rosszabbnál-rosszabb viccek serege e voltaképpen
szomorú állapotra. Még a szocialisták szónoka is tréfálkozott künn a
Rhédey-kertben, mondván:
A
magyar parlament jóvoltából ma már az a csöpp magyar alkotmány sincs meg, ami
eddig megvolt.
Volt
nagy helyeslés. Még Ujházi Ede is helyeselt, aki lelkes szocialistának
mutatkozott Nagyváradon: végighallgatta s végiglelkesedte az egész, különben
nagyon szép és nagyon imponáló szocialista népgyûlést…
*
Kornfeld
Zsigmondon kívül õ, Ujházi Ede, a mester volt a legérdekesebb vendége
Nagyváradnak a héten. Csakhogy a mester jóval barátságosabb verdikteket kapott,
mint a börze hatalmas ura. Egyébként a mester ittléte révén egy sereg hiteles
és pszeudó Ujházi-vicc szálldos. Pompásak vannak ez anekdóták között. Csak a
legtöbbnek az a baja, hogy mint a mester mondja - nem vegyes társaságokba
valók. Ahol tudniillik hölgyek és urak is vannak…
*
Az
élet - mint minden szezon végén - ismét a színház felé áramlik. Két kis rövid
hétig lesznek már csak Nagyváradon a színészek. Aztán elmennek, a régiek és
újak, kik most újra divatba jöttek. És csodálatos dolog. Most derül ki, hogy
Nagyvárad hányféle összeköttetésben áll Gyulával, a derék békési székvárossal.
Olyan emberek, kik a rokonságot elsõ ágon sem tartják, most fölfedezik, hogy
milyen kedves nyolcadunokatestvérük él nekik Gyulán. Mások azt hangsúlyozzák,
hogy Nagyváradnak gazdasági kapcsokat kell keresni Gyulával. Három hét múlva
olyan forgalom lesz a sokszor letárgyalt alföldi vasúton, Nagyvárad és Gyula
között, amilyen a keleti expresszen sincs. Így térül majd meg Somogyi Károlynak
Gyulán az a nagyváradi pénz, ami a nagyváradi színházi pénztárba elfelejtett
bejönni.
Nagyváradi Napló
1903. május 3.
(Dyb.)
|